Először három éve jártam ott egy hosszú hétvége erejéig. Windsorban laktam egy barátomnál, nagyon tetszett az a kisváros, ami gyakorlatilag London része, és mégis teljesen más. Természetesen megnézhettem Londont is egy kicsit, és ami nagyon megmaradt bennem, az az érzés, ami a Trafalgar Square-en elkapott. Nem tudom, mi volt az oka, de én ott csak néztem ki a fejemből és vigyorogtam. Már akkor tudtam, hogy nekem oda vissza kell mennem.
Idén nyáron egy hetet töltöttünk ott kettesben (10. házassági évfordulót ünnepelve), és két napot újfent Windsorban tölthettünk, aztán pedig nem messze a Westminster apátságtól a többit. Pár nappal az olimpia előtt voltunk ott, nagy tömeg volt mindenhol, és lezárások. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a Trafalgar Square most nem érintett meg annyira, mint akkor. De most is volt nagyon sok jó élményben részem, és nagyon örültem, hogy mentünk.
Vannak dolgok, amik nagyon idegesítenének, ha ott kellene élnem (pl. az, hogy nincsenek nagy terek, szűkösek a lakások és az utcák is, meg az, hogy egy csomó dologban nagyon vaskalaposak), viszont el tudnám képzelni az életemet úgy, hogy mondjuk Windsorban laknék, és bejárnék Londonba dolgozni. Akkor meglenne a pörgés is, meg a nyugi is. Nagyon szeretem, hogy a londoniak liberálisok, egyáltalán nem érdekli őket az emberek vallása, nemzetisége, bármilyen hovatartozása.
Idén voltam vidéken is, tetszett, hogy annyira barátságosak voltak mindenhol, pedig jellemzően nem olyan helyeken jártunk, ahol sok külföldi turista lenne.
Vissza kell még mennem oda. Januárban megyek is, három hétre. Egyedül. Tanulni fogok, naponta 6 órát egy nyelviskolában, a többit pedig a városban, a barátokkal, a lényeg, hogy minden angolul menjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése