Elgondolkodtam

Első reakcióm szerint Váci Mihályhoz léptem vissza: Mindenütt otthon.

És rájöttem, igen, bárhol képes vagyok magam otthon érezni, de igazán sehol nem érzek gyökérnek való helyet. Még a százszor kedvelt Prágában sem. Közel jártunk az "otthon vagyunk" érzéshez most nyáron, Paros szigetén, de ennek oka nem a sziget mindennapjaiban, hanem a családtagok jelenlétében keresendő.
Érdekes, hogy a nyüzsis lelkemnek pl. Tunézia nem is volt oly közeli élmény, a bajorok és az osztrákok életvitele sokkal jobban felelt meg a mindennapokról alkotott képeimnek. A sokszínű Londont például élvezem, de csak átmenetileg. A piszkos és szép Párizs fel sem merült bennem, hogy lakható, élhető. Talán a Tátra aljában tudnám elképzelni magamat, ahol a hegyek és vizek oly barátságosan és oly közvetlenül szólítanak meg mindannyiszor.

Amikor először mentem - még külön útlevelet váltva - gyerekeim apjával Németországba, majd onnan egy kiruccanás erejéig Franciaországba, visszaúton a hegyeshalmi átkelőben az addigra hullafáradt férjem majdnem elsodorta a pénzügyőrt, én meg boldogan elbőgtem magam: ITTHON VAGYUNK. Nem tudom, mennyi része van ebben annak az aprócska ténynek, hogy nyelvismeretem (szégyen ugyan, de tény) nulla. A gyerekeim apja maradt volna, nagyon is szivesen. Én nagyon nem. Gyerekek itthon, a munkám még nyelvismerettel is nehezen folytatható.

Még egy kis adalék a "hol is vagyok otthon" körhöz. A Páneurópai Piknik emlékparkjánál ott a határ. Már csak azért is átmentem, hogy HAZAJÖHESSEK. http://nyavalygo.freeblog.hu/archives/2008/09/14/Sopronban/ Igaz, ez a tábla, ami itt látható, a Mithras-szentélynél van, de az érzés valódi, bárhonnan látom meg, hogy beléptem Magyarország területére, bevallom, meghatódom. Ahogyan a Himnusz hallatán is.

Nekem ez a hazám. Nincs alternatíva, van érdeklődés. Elfogadás, kíváncsiság, kalandvágy - no, ez csak módjával! Pl. akimoto patkányaira nagyon nem vágyom.

Végül, ha már elgondolkodtam: nekem nem a hely, a társ segít otthonra lelni. Ahogyan több év egyedüllét után megéreztem, otthon vagyok. A tájban, a társakkal, önmagammal. (Tejóég, és már ennek lassan két éve!)