Jó kis téma :). Szerintem csak néhány fog eszembe jutni hirtelen. Lesz benne gyerekszáj is.
Nagymamám mesélte, hogy a szomszédjukban élt egy házaspár, a feleség kicsit fogyatékos lehetett az elmeséltek alapján. Ő kiabált a férjének délben a következőképpen: "Pávom, gyeve elő, főztem neked pavadicsomos kumplilevest vuhtefevel!" (értsd: Párom, gyere elő, főztem neked paradicsomos krumplileves juhtejfellel!) No, nekünk a családban ebből az maradt meg, hogy ha anyu paradicsomos krumplilevest főz(ött), akkor mindig megkérdezzük, hogy "vuhtefevel?".
Bátyám kicsi korában mondogatta, hogy "Jajja bótiju", amit sokáig nem értett a család, aztán lassan megértették, hogy azt jelenti: "Zolika jó fiú". Még talán idén is mondtuk, ha valaki épp "jó fiú" volt a családban.
"Igazítsd meg a ruhád, pacuha vagy" - a fiaim mostanában is hallják nagymamáéktól.
"Ha nem tanulsz, trágyahordó leszel a tszcs-ben."
"hét meg három kilenc" - Biztos van, aki emlékszik a Woody Allen filmre, amiben egy fiú azt mondja a "mennyi hét meg három?" kérdésre, hogy kilenc, mire egy másik a homlokára csap "ekkora hülyét" nézéssel. No hát nálunk a homlokracsapás önmagában is érthető, de ha mellétesszük ezt, akkor egyértelmű, hogy valaki idiótaságot mondott.
Ha még eszembe jut valami, kiegészítem.
2 megjegyzés:
Kiegészítés: a rántott csirke alsócomb nálunk "dobverő" - gondolom, sok más családnál is. Illetve ha egy ételt nem akarunk nevén nevezni, nehogy a gyerekek alapból elutasítsák, azt úgy hívjuk: türübürü, és ezzel elérjük, hogy legalábbis megkóstolják. Ja, és van még egy: a nyúl combját rendszeresen a nyúl szárnyának hívjuk, mivel volt nálunk vendég gyerek, aki előtt nem mondhattuk, hogy nyulat eszik, ezért csirkeként adtuk oda neki. Viszont egy csirkének nem lehet négy combja, hát kettőből lett szárny. Nekem azóta is kedvencem a nyúlból a szárnya :).
Szintén evés-téma: evés közben nagymamám rendszeresen megkérdezte: "egyszer meg lehet enni?". Egyik unokatestvérem kicsi korában egyszer azt válaszolta: "ajjaj, még kétszer is" (nem tudta, ez mit jelent). Aztán ezt megtartottuk, rendszeresen mondtuk, bár sokszor mellétettük: "kétszer azért nem szeretném".
Megjegyzés küldése