Gergő unokám mondta szintén három évesen az anyjának: -Anya, ha nagy leszek szobrot csinálok rólad, amin mindig mosolyogsz. Mit ad Isten diplomát szerzett a képzőművészetin, idén kezdi a mestervizsgát.
És akkor még a legkisebb Berci bemondásairól, amit az anyja hűségesen lejegyez nem is beszéltem. Csak párat mutatóban:
-Berci: - - Anya, tudod mi a legveszélyesebb?
- Mi, kicsim?
- A meghalás. Az a legveszélyesebb.
-- Anya, nem tudok kimenni Petivel kardozni. Nem tudok. Nem hagy a legó. Annyira szeretek legózni, hogy nem tudok miatta kardozni!
-(Egy ember ment előttük, pipázott.) - Anya, én nem is gondoltam, hogy még most is van pipa. Nem is tudtam, hogy lehet kapni. Hát sosem láttam én a teszkóban.
Berci: Anya, az ördögök a lávában strandolnak.Peti: Ja, tök durva.
Berci:- Anya, egy kicsit nagyon büdös van ebben a Pestbe'!
8 megjegyzés:
Berci világképe tökéletes. Mindent a maga helyén kezel. :))
Bercinek igaza van.(egy kicsit nagyon büdös van ebben a Pestbe'). Aki máshonnan jön, mind így érzi, mert pocsék a levegő. Mit csináljunk?
Mi pl. büdösül szeretjük Óbudát.
:)
Ő meg Zuglót szerei büdösül. Csak hétvégén falusi gyerek.
:)
Érdekes felvetés egyébként az egészségtelenül büdös levegő. De a falu is tud valamit. Emlékezem, nagyapámék utcájában nem lehetett látni a felvert portól, amikor a gulya, a csorda a legelőre indult. (Ld. még Nagy L.: Kiskunhalom c. szociográfiáját.)
Az se segített élni.
No igen, Mick, csak az a por aztán tíz perc alatt leülepedett és attól kezdve a legközelebbi csordakihajtásig (meg amíg egy elhaladó szekér újra föl nem kavarta) nem kellett szívniuk a port a népeknek, de itt folyamatosan benne van a levegőben a mocsok és nyeljük befelé.
Egyébként nagyon jót mosolyogtam Berci mondásain, pedig már ismertem ezeket Iduska "harmadik lánya" blogjából, de a nagy klasszikus számomra a meghalásról szóló örök igazság Berci módra. :))
Persze.
Berci jó fej,
vagy ahogy ma mondják:
nagy arc
vagy humoros csákó.
A dátum alapján úgy látom,hogy ez a blog az aktuális. Flórától találtam ide, ennek a bejegyzésednek a nyomán: "Az életben minden jó valamire. A kiszolgáltatottság rádöbbenthet, hogy az Úr azt kívánja, hogy már ne csináljak semmit. (egy idős jezsuita élte meg ezt). A magatehetetlenség igaz alázatra taníthat. Arra, hogy képes legyek elfogadni, nem csak adni. ez sokaknak alig vagy egyáltalán nem megy. Márpedig szegényen jöttünk a világra, és amink van, azt kaptuk. Elfogadjuk-e, vagy lázadunk, ez itt a kérdés.
A két felvetés egyike sem könnyen megemészthető valami. "
Mélységes nagy igazság, tavaly hazaköltözött szüleinknél láttam ennek a folyamatát. Nehéz idők voltak, ugyanakkor sokat tanultunk és kaptunk...nem csak adtunk ápolást és törődést. Még a haldokló is tud átadni lelkieket....
Örülök neki, hogy egyetértünk és kommentben megerősítetted.
Ez is egy lehetőség arra, hogy megismerjék a valóságot az olvasók.
Megjegyzés küldése