Amikor Ági megkeresett azzal a kéréssel, hogy csatlakozzam a közös bloghoz, az volt a félelmem, hogy majd összemosódnak az évek, és én nem fogok emlékezni arra, ami egy bizonyos évben történt. Ez valahol majd szembesít azzal, hogy mennyire egyforma éveket hagyok magam mögött, vagy hogy jó lett volna naplót vezetni.
Mikor megláttam azt, hogy 1991-re kellene visszaemlékezni, be is következett, amitől féltem.Aztán elővettem egy fényképalbumot, és 1991-es dátumozással találtam pár képet, ahol szembenéztem önmagammal és a fakuló képeken olyanokkal, akiknek már nem emlékszem a nevükre, csak az egyéniségük és néhány történet él bennem velük kapcsolatban.
Gárdonyban is voltam ebben az évben egy több hetes angol nyelvtanfolyamon nyelvvizsgára készültem. Éjjel-nappal ment a nyelvtanulás, kora reggeltől éjfélig is fenn voltunk.Tömény volt és sűrű minden, de hasznos. Nyelvvizsga elsőre meglett júniusban! Úgy tudtuk 10-12 órákat tanulni, hogy este 8 óra körül lementünk a Velencei tó partjára fejszellőztetésre. Hideg volt, igazi fagyos, nádsusogós, szeles február.Volt akkor egy sötétkék steppelt meleg kabátom, ez a részlet a tóhoz kötődik.
Valami reménytelen szerelem is volt bennem ebben az évben még előző évről. Az Ő nevére bezzeg emlékszem, az érzésre is!
A remény élt bennem akkor, de csak azért, mert nem tudta az eszem legyőzni a szívem.
Szokott ez így lenni, és nem csak 1991-ben!:-)
2 megjegyzés:
"A remény élt bennem akkor, de csak azért, mert nem tudta az eszem legyőzni a szívem."
Hát igen, pedig csak 21 éve volt! Egynéhányszor legyőzte, párszor meg nem...
"Egynéhányszor legyőzte, párszor meg nem..."
Volt is így, lesz is így!
Nem is az eszemmel győztem le soha a szívem, hanem az önfegyelemmel, hogy úgy látszódjon sikerült.
Aztán végül az idő oldotta meg, amit kellett. Persze, hogy fájdalmas,de
az idő nagy rendező.
Megjegyzés küldése