1991. Eseményteli év

1991-ben egy – akkor már döglődő – kft.-ben dolgoztam. Főleg az akkor divatos mountain bike-okat forgalmaztuk. Vezetői pénzkezelése, hogy úgy mondjam lazának és „problematikus”-nak volt mondható. A kft.-knek hitelre árut adni nagy tapasztalatlanságra vallott. Mi pedig kft. voltunk. A hitelezőknek széttártuk a kezünket: „Nekünk is tartoznak.” Mivel saját tőke alig kellett egy kft. alapításához, ha csődöt mondott, akkor mindenki futhatott a pénze után, hacsak bűnösségét bizonyítani nem tudta, mert csak az induló tőke erejéig felelt az általa okozott károkért. (Akkoriban 200 000 Ft-tal ilyen céget lehetett „gründolni”). Tehát csődöt jelentett a kft., hogy még megszűnése napján más néven újra megalakuljon. Ez nem mehetett így sokáig. Nem is ment.      
1991-ben arra vártam, hogy történjék valami, mert pangott a cég, napról napra éltünk, vártuk a jobbat. Az év mindenesetre számomra sok érdekességet hozott. Valamikor késő tavasszal-nyáron ablakunkból láttam az orosz csapatszállító vonatokat. Tankok, ponyvás gépkocsik, stb, és a legénység folyamatosan távozott. A szerelvények Esztergom felől jőve tartottak Pest felé. Az oroszok csakugyan hazamentek. Le kellett volna fotózni őket, mert történelmi esemény volt ez a javából.
Közösségünk, a Regnum Marianum előbújt földalatti létéből, és 1991 nyarára nagytábort szervezett Zánkán. Szlogenjavaslatom: „Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek. Hazánkat így mentsd meg.” nem ért célba. A poénja az lett volna, hogy a célokkal azonosulhattunk volna, s a hazánkat szóból ki lehetett volna emelni a ZÁNKA szót.  A nagytábor rendben lezajlott. Én cikket írtam később Galamb c. belső lapunkba Kifelé címmel, arra utalva, hogy dolgunk van az általunk elérhető valamennyi ember körében.
A Regnum alaposan kiveszi részét az ugyancsak nyáron megrendezett magyarországi pápalátogatásból. A Népstadion ifjúsági találkozóját zömmel az RM szervezi. Magam részt vettem rajta családostul, majd a Hősök terei misén, amikor is már állt a bál, Gorbacsovot őrizetbe vették saját hazájában, és a lengyel pápa a világ nyilvánossága előtt kiállt Gorbacsov mellett. A pápalátogatás előtt nem sokkal életemben egyszer két lányunkkal részt vettem a medjugorjei ifjúsági találkozón. A hely békéje és a tiszta arcú emberek sokasága máig él bennem. De él egy vibráló apácajelölt képe is, aki azt prófétálta, hogy II. János Pál az utolsó pápa, aki Magyarországról még hazamegy, de hamarosan mindennek vége, s utána jön az Antikrisztus, aki II. Péter néven lesz pápa. Nem lett igaza az izgágának. A pápa még kb. tizenöt évet ráhúzott, utóda nem II. Péter, hanem XVI. Benedek néven lett pápa. S tévedett a világvége megjóslásában is (mely – hogy közhellyel éljek – érdeklődés hiányában elmaradt).  Az 1991-es évnek azonban még mindig nem lett vége. Részt vettünk decembertől egy Szentlélek-szemináriumnak nevezett hosszas lelkigyakorlaton. Az valahogyan újragomboltatta rajtunk hitünk összetevőit. Rám legalábbis így hatott. Így indultam neki a következő évnek, amelyről majd más alkalommal emlékezem meg.
Ám még egy esemény 1991-ből. A rendszerváltozás után a már hagyományossá lett európai találkozót ez év végén Taizé Budapesten rendezte meg.
Mi három lengyel fiatal lányt fogadtunk be az eseménysorozat alkalmára. Nálunk laktak. Reggeli után elmentek és estig nem is találkoztunk velük. Ami emlékem maradt róluk: egészséges mosolyuk.
Szilveszterkor bementem a Józsefvárosba, hogy együtt zárjuk-nyissuk az évet egy szentmise keretén belül. A 6-os villamoson utaztam. A Nyugatinál, az akkori Marx téren haladt át a csuklós villamos, amikor néhány őrült fickó petárdákat robbantott a zárt és meglehetősen teli szerelvényben. Az ijedtségen kívül más baja senkinek nem lett. Hatalmas kontrasztot jelentett ehhez képest utána a békés énekelő-imádkozó tömeg a Horváth Mihály téren. Még ide írom másik meglepetésemet is: A záró misén, nálunk a kistemplomban, az úrfelmutatást követően és a mise csúcspontján (Őáltala, Ővele, és Őbenne a Tiéd Mindenható Isten minden tisztelet és dicsőség…) egy lengyel fickó felállt, és trombitaszóval tisztelgett a történésekhez. Megadta a stílusát a megjelenítésnek. Máig él bennem karakteres gesztusa.