Középiskola első évének második fele - nem túl sikeres félév, ha azt veszem alapul, hogy hozzászoktam mindenből az ötöshöz. A középiskola nehezebben indult, mint amire számítottam, nyögvenyelősen indult, év végén jó pár négyesem volt. Eléggé el voltam keseredve emiatt, mindig is maximalista voltam (nem túl jó tulajdonság, elismerem).
Már az első évben lázadoztunk a magyar-töri tanárunk ellen, akiről csupa rosszat hallottunk más osztályoktól is, de lázadni valahogy senki nem mert ellene. Egy vénkisasszonyról van szó (50 körüli), akiről megtudtuk, hogy korábban két vőlegénye is elhagyta, és valószínűleg ez elég nagy hatással volt rá, megkeseredett volt. Mi 36-an lányok különösen zavartuk a lelkét, féltékenység lehetett vagy más? nem tudom, de tény, hogy rendszeresen áttért a tanításról az egész osztály szapulására. Voltunk mi rohadt almák, kurvák és még egy csomó minden (14-15 évesen!). Ha tanított, nagyon jól csinálta, de sajnos ritkán tette. Általában teljesen más témáról beszélt, a dolgozatoknál meg teljesen lényegtelen dolgokat kérdezett, amit persze nem tanultunk meg. Csoda-e, hogy rossz jegyeink voltak? Fellázadtunk, de ebben az évben még csak azt értük el, hogy még keményebb volt velünk a következő évben (1993-nál tovább mesélem a történetet).
5 megjegyzés:
Volt egy testnevelés tanárom.Haragudott világra, egyedül élt, régimódi vénkisasszonyos volt.Ami tulajdonképpen nem is baj, csak mi "lázadók" láttuk ezt elítélendőnek.
Nem volt annyi eszünk, hogy mi szeressük legalább. Mert annyi idős korban ki látja azt át, hogy ilyenkor mi a teendő.Én sem szerettem őt.
Felnőtt korban találkoztam vele néha. Tudta a nevem, mosolygott, beszélgettem vele, és már akkor tudtam, akár szerethettük is volna.
De nem voltunk mártírok, nem láttunk a dolgok mögé, és nem mesélt nekünk az emberi lélekről soha senki.
U.i.: Azért töröltem a fentit, mert volt benne néhány elütés. Elnézést!
Ennél a tanárnál nem lett volna gond, ha csak szimplán vénkisasszonyos. Amikor belelendült a tanításba, imádtuk, mert azt nagyon jól csinálta. De sajnos csak az órák töredékén tette ezt. A többin szapult minket, volt olyan osztály, ahol az egyik gyerekekkel megetette a füzetlapot, mert csúnyán írt. Nem hiszem, hogy szerethető lett volna.
Kedves Gigi!
Bizonyára észrevetted, nem az osztályod és téged kritizáltam.Én jöttem rá valamire később a mi tanárunkkal kapcsolatban. Én is úgy viselkedtem volna valószínűleg, ahogy ti, ha hasonló helyzetben vagyok. ha már a félelem lázadásba csap át, akkor komoly dolognak kell történnie.
Amit most írtál róla, az már gonoszságra, erős lelki defektre vall.
Az pedig kifejezetten vétek, ha órán nem tanít egy tanár. Durva, gonoszkodó, lelki terrort alkalmazó tanárral nem volt dolgom szerencsére, olyannal viszont, aki ellógta az órát igen.
Ez utóbbi is megbocsáthatatlan, még ha akkor tetszett is, hogy nem kell az órára tanulni. Ki nem fogadta volna el, a diák számára is szinte felajánlott lógást.
Most már kíváncsi vagyok hogy alakult 1993-ban a történet.
Minden jót!
Éva, persze tudom, hogy nem minket kritizáltál, csak kicsit jobban rá akartam világítani a lázadás okára. És igen, akkor nem bántuk, ha be sem jött órára (mert ilyet is csinált), de amikor utána dolgozatot íratott, azt már nem szerettük annyira.
Megjegyzés küldése