2012. augusztus 8., szerda

„Ismeretlen önmagáid” (Weöres)


1947-ben. A kis kopasz vagyok.

Érettségi előtt magunk gyártotta lapgitárral és tablókép 1965.               
Paksi túra kb. 1970. 

1968. „Járunk.” Nagymaroson. 

1969. Pécelen egy demizsonnal barátkozom.

Kb. 1980. Szörfön.

2011. Nyugdíjas nagypapaként. 
Egyelőre ennyit. 
Weöressel kezdtem, vele is zártom:
„Kettő vagyok, alany és tárgy,
csak halál szülhet eggyé engem.”



3 megjegyzés:

klaribodo írta...

Jó ez így. Dióhéjban minden lényegesről szólni.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Te sem sokat változtál... Talán a sport konzervál?

mick írta...

Csak semmi sport - mondta Churchill, és meghúzta a piásüveget, mellé szivarozott. Magam a dohányzást évtizedekkel ezelőtt befejeztem, a piát is csak módjával iszom. Anyámtól örököltem alig őszülő hajamat,apámtól a keringési zűröket.
Gyerekkoromban szerettem focizni, a seregben pedig 24 hónapon át lapátoltam, előtte egy évet lehúztam egy gyárban festékeket készítve, cipelve. Talán ezek együttes nyomait viselem.