Hajjaj, már amikor először láttam ezt a témát, akkor is elég tanácstalan voltam, de nem akarom kihúzni magam, úgyhogy igyekszem valamit ügyesen elmondani erről az egész öltözködési herce-hurcáról.
Mivel a hatvanas évek közepén születtem, nagy divatozásról és különösebb öltözködésről nem volt szó, nem is mintha ez engem bármilyen szinten lázba tudott volna hozni gyerekkoromban. Egy különösség azért eszembe jutott. Nagyon kisméretű gyereklány voltam, így a szűköcske kínálat gyakorlatilag a nullára redukálódott. De anyám, aki kreatív asszony volt, nem esett kétségbe, így szükség esetén csábos kis fürdőruhát tudott kerekíteni valami elfekvő fehér anyagból.
Hiába voltam lány, édes mindegy volt, mit veszek fel, amíg kényelmesen lehetett benne szaladgálni. Ha volt valami, amire kényes voltam a ruhákkal kapcsolatban, az éppen a kényelem volt. Semmi kényelmetlen ruhát, különösen pedig cipőt nem szívelhettem magamon fél óránál tovább. Anyám szegény próbálkozott egy darabig, de aztán felhagyott vele.
Talán egyetlen olyan korszaka volt az életemnek, amikor valahogyan fontosnak tűnt, mit veszek magamra reggelente, úgy 16 és 20 éves korom között, de sajnos akkor meg rám tört az önmagvalósítás, meg az alternatív szabásvonal, úgyhogy a ruháim többségét én magam kötöttem és varrtam, így meglehetősen feltűnő jelensége voltam a szolid középiskolának. Volt is velem 'elbeszélgetés', a történelemtanárom elmondta nekem, hogy nem megengedhető az ilyen fajta viselet (bokáig érő fekete szoknya, piros cipő stb.), de a dolog ennyiben maradt, nem volt az leírva sehova, hogy túl hosszú szoknyában sem szabad járni.
Sminkelni is csak ekkor sminkeltem igazából, vörös rúzs, fekete körmök... Minden, ami bosszant. Mert nekem nem a divat mondta meg, hogy ki vagyok. (Hivatkozva a Neurotic számra.)
Aztán ez az öltözködős korszakom elmúlott, ma megint a kényelem vezérel, ki nem állhatom a ruhaboltokat, és őszintén irigylem azokat a nőket, akik jó ízléssel tudják egymáshoz válogatni a ruhadarabjaikat, akik elegánsan öltözködnek, és akik tudnak magas sarkú cipőben járni.
4 megjegyzés:
Épater les bourgeois!
Akkor hát irigyeljük együtt!Én is fiam,Brutus....:)
/A képen a kuka félfeliratából azt hiszem, jól sejtem a helyszínt?:) /
Jól sejted, Rhumel. :)
Leírásaidból is kitűnik, hogy vagy 20 év lehet közöttünk. Mennyit változott a korszellem követelményeivel együtt...
Megjegyzés küldése