Gondolkodtunk, hogy vajon a 2000. vagy a 2001. év kezdődött azzal, hogy egy szilveszteri buliban tombolán nyertünk egy mikrohullámú sütőt. Nem sikerült visszaemlékezni rá, de egy biztos: nagy meglepetés volt és nagy öröm. Hazafelé aztán kétszer is "eldobtuk", először én csúsztam meg a jeges úton, másodszor Sz., de szerencsére jól volt csomagolva, nem lett baja. Évekig használtam utána.
2001-ben már újra egyetemista voltam, az első féléves vizsgáim vegyesen sikerültek. Római jogból úgy vizsgáztatott a tanár, hogy kijelölt három tételt, amit el kellett mondani. Ha az teljesen rendben volt, akkor indultunk hármasról. Ha megfelelt, beírta, ha nem, kérdezett tovább, és akkor egyestől ötösig bármilyen jegy lehetett a végeredmény. Én megálltam a hármasnál és köszöntem szépen. Ő csodálkozott. Én meg örültem.
A jogelméletet nem szerettem, a tanárt sem (nem kicsit volt alkoholista), a vizsgát még kevésbé. Az is hármas lett. Alkotmányjogból négyesre vizsgáztam.
A második félév már sokkal jobban sikerült. Államigazgatási jogból dr. Kolláth György tanított, imádtuk a stílusát, a humorát. Azzal kezdte az órákat, hogy ne próbáljunk jegyzetelni, úgysem sikerül (aki hallotta már őt beszélni, tudja, mire gondolt), inkább figyeljünk, majd szól, ha valamit le kell írni. Lehetőséget adott megajánlott jegy szerzésére, természetesen nem hagyhattam ki, és az első alkalommal válaszoltam a feltett kérdésre és így kaptam ötöst. Polgári jogból dr. Kiss Daisy volt a tanárunk, akiért szintén rajongtunk. Alig győztünk jegyzetelni, annyira sok ismeretet adott át, de mindent értettünk, amit mondott, és szerintem az ő kedvéért tanultunk olyan sokat, hogy a harmadik félév elején azt mondta, ilyen jó eredménnyel nála még nem vizsgázott levelezős társaság. Nagyon sokan kaptunk ötöst, és még most is tudok idézni a Ptk-ból.
Pénzügyi jogból nem volt ennyire maradandó emlék a tanár személye, és a tantárgy sem. A négyessel tökéletesen meg voltam elégedve.
Mi volt még abban az évben? Talán azon a nyáron próbáltam munkahelyet váltani sikertelenül? Nem tudom, vagy azon, vagy a következő nyáron. Írtam a motivációs leveleket, elmentem néhány interjúra, de vagy azért nem kellettem, mert nincs gyakorlatom (a tanári gyakorlat nem számít), vagy azért, mert túlképzett voltam (pedig még hol volt a jogi diploma?). Belenyugodtam, és maradtam még majdnem 10 évig a tanári pályán.
4 megjegyzés:
Nekem a legszebb, leggondtalanabb éveim a felsőoktatás éveire estek. Igaz,hogy évtizedekkel korábban.
Te is így voltál vele?
Nem, én nem így voltam vele. A nappalis egyetemi éveket egyáltalán nem tudnám felhőtlennek nevezni, főleg így utólag. A jogi egyetemet viszont valamiért nagyon élveztem, pedig akkor már keményen dolgoztam, igaz, gyerekek még nem voltak.
Az első mondatból, vagy tán már a címből láttalak.
Pedig akkor még nem is ismertelek!
stali: te már annyira ismered a stílusomat, meg az életemet, hogy azonnal rájössz, melyik posztot írtam én :-). Ez egyébként oda-vissza is majdnem ennyire igaz, ha nem is az első szóból, de az első egy-két mondat után én is rád szoktam ismerni.
Megjegyzés küldése