2x20

Ebben az évben két egész hétre kaptunk beutalót Balatonlellére. Én nyaralásunk ideje alatt töltöttem be a negyvenet. Az akkor már 16 éves, kifejezetten nő jellegű Nagy és a 12 éves, meglepően kisgyerek még Kicsi ezt a tényt valahogy sehogy nem tudták elfogadni, ezért készítettek egy meglepetés-rajzot, melyen a címül választott felirat díszelgett.

Egészen érdekes társaság gyűlt össze a hasonló korú szülők és gyermekek egyidejű jelenlétével. Az egyik háromgyerekes anyuka legidősebbje és a mi Nagyunk voltak az elfogadott Tekintély a gyermek kategóriában, s ők a helyzetnek megfelelő felelősségtudattal igyekeztek ennek eleget tenni. Mily meglepő, minden fennhéjázás nélkül.

A felnőtt kategóriában  Életem Párjával kettesben voltunk a leggyakoribb elérhetőség a mólón, amit a különféle szülőkhöz tartozó gyermekek is így fogadtak el. Ha felnőttre volt szüksége valamelyiknek, már oda is kuporodott mellénk - és ez sem volt ritkaság. Egyszerűen szerették ezt a helyzetet. Ahogyan mi is. Sőt, az így szabaddá váló szülők is boldogan fogadták, hogy kamasz gyerekük végre elfogad valamilyen véleményt, ráadásul felnőtt(nek látszó) egyénektől.

A nyaralás utolsó  napjáig töretlen szépségek és békesség honolt. Miközben vártuk a munkahelyi kisbuszt, a Kicsi még kiment a mólóra, elbúcsúzni a víztől (Igyekeztünk lebeszélni, de nem sikerült.) Ezen a napon még a nyár is elköszönt már, tréningruhában, útra készen, karján órával beleesett a Balatonba. Mint említettem, a két lány közti méretkülönbség enyhén szólva látványos volt még. És a Kicsin az összes melegebb holmija gondosan szétázva. Elképedve meredtünk a csöpögő gyerekre, aztán kihámoztam, megtörölgettem, és amit találtunk, az lógott szegényen. Mert a vonatunkhoz rövidesen indulnunk kellett, a mikrobusz vitt ki odáig. Igazi látványosságot Budán jelentett a mi kis lelencgyerekünk, de aztán végre belebújhatott saját száraz ruháiba és azóta már talán el is feledte, milyen bánatosan folydogált Balatonlellén 12 évesen, egyetlen öltözéknek némi bűntudatot viselve.