Érdekes, hogy Ági mindig kiszúrja azokat az éveket, amikor költözködtem. 1989 nyarán a lakótelepről költöztünk beljebb a városba. Nehéz ügy volt, 5 évig tartott, mire végre összejött a dolog, ugyanis a legtöbben már akkor lerakták a telefont, amikor meghallották, hogy lakótelepi lakásról van szó. (Pedig az még úgyis elég jó lakótelep volt, csak kicsit messze volt a város szívétől.) A következő probléma meg az volt, hogy - mivel négyemeletes volt a ház - nem volt lift, és mi a harmadikon laktunk. Sokan ezért nem akartak odajönni lakni. És persze akkoriban még az nem úgy ment, hogy eladok egy lakást, veszek helyette egy másikat. Az még tanácsi lakás volt, azt csak elcserélni lehetett. Nehéz volt megtalálni pont azt az embert, akinek épp a mi lakásunk volt a megfelelő, nekünk meg az övé. Arról nem is beszélve, hogy akkor még nem volt internet, úgyhogy csak a hagyományos, újságbeli hirdetések alapján lehetett keresgélni. Érdekes megemlíteni, hogy akkoriban a lakáscserénél nagy előnynek számított, hogy volt telefonunk. Az ember ugye eleve csak azokat a hirdetéseket olvasta el, amelyek szövegében szerepelt, hogy "telefonos". Természetesen vonalas telefonról van szó, hiszen mobil akkor még nem volt. No, végül is csak sikerült megtalálni a cserepartnert, és 1989. június elején elköltöztünk. (Azután később, 10 és fél év múlva onnan is tovább kellett mennünk, de azt hiszem, arról már írtam korábban.)
2 megjegyzés:
Ha egy amerikai egy másik helyen jobb munkát kap, valószínűleg odaköltözik. Európainak ez nagyon fura, sőt tán szokhatatlan is, mert nincs ellenére a röghöz kötés. Pozitívabban fogalmazva, ragaszkodik (és méltán) a gyökereihez. Íme, a gyökértelenségek okai.
Mi is többször, de mindig csak kényszer hatására vonultunk tágasabb helyekre.
Négyszer költöztem életemben, legutóbb most, januárban. Nálunk is minden esetben volt valami "kényszerhelyzet", ami miatt elköltöztünk.
Megjegyzés küldése