Tárgyak, témák, eszmei mondanivalók

Tárgy: No, az sokféle lehet. A tantárgytól az Egri csillagok „tárgy”-áig, (egy tető botokon, melyet a várat ostromlók tartottak a fejük fölé pajzsnak).
Tárgy: egy jegyzőkönyv témája.
Tárgy: fontos és fontatlan holmik.
Szoktam mondogatni, hogy a beduinok kiröhögnének minket, akik mindenfélével körbevesszük magunkat. A beduin csak azt tartja meg magának, amit a tévéjére fel tud pakolni.
Tárgy az emléktárgy is, amelyhez érzelmileg kötődünk. Tapasztalom, hogy minél több kötődésünk van, annál kevésé tudunk szabadulni tőlük. „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Hegyi beszéd, Mt, 6,21)
Tárgyaink hamar bálványainkká válhatnak. Elvesztésük egzisztenciális válságba kerget bennünket. Egy példát hadd hozzak saját életemből: Olykor nincs szabad hely a megszokott parkolóban, s oda állok, ahol helyet találok. Többször megéltem már, hogy kiver a víz, mert mintha itt állt volna a kocsi az este, most meg… Ja, igen, a szomszéd utcában találtam neki helyet. Közben pedig már a rendőrség számát kutatom agyamban, hogy jelentsem a kocsilopást. Utóbb pedig elszégyellem magamat. Ennyire ragaszkodom valamihez? Hogy fogok mindent idehagyni, ha mennem kell?
A kérdés persze nem filozófiai, nem is ezt várjátok tőlem. Hanem mit?
Kedvenc tárgyaimat?
Hol vannak már azok?
    A régi időkből fel tudok mutatni egy patinás dugóhúzót, mely máig működik. (Azóta hány újat dobtam el.)
    egy klamnizót, mely máig működik. (Azóta hány újat dobtam el.)
Gyermekkorom fiús kedvenc tárgyai
    a golyóscsapágy,
    egy acél, meg kavics, ami szikrát csihol,
    egy nagyító és egy kicsinyítő, mert megváltozik a világ, ha rajtuk nézek át,  
    kaleidoszkóp, amibe nézve sose ismétlődik a látvány.
    a Lemezárugyár „csőrös” autóbusza, ÁPISZ-ból 1 Ft-ért.
    a nagyapánktól örökölt kézre álló kéziszerszámok, (a nyeleket maga faragta)
Katonakoromból sokáig őriztem
    egy vagonablak fogantyúját. Vad, téli hidegben utaztunk Pápa és Tatabánya között, s lefagyott a vicinális kocsijának nyitott ablaka. Tenyérrel odavágtam a kilincsnek, de az ablak nem mozdult, csak a kilincs. Letörött. Sokáig őrizgettem.
    pannon-tengeri macskakövek. Volt vagy száz, amit Pápán ástam ki a homokból. Rég eldobtam őket, miként
    csákányom hegyét is, mellyel feltehetőleg túlságos erővel dolgoztam.
Felnőttkorom kedvenc tárgyai
     a magam készítette lapgitár, (még megvan, sokáig használtam a saját szórakoztatásomra),
     a magam készítette lakberendezési tárgyak, nem voltak túlságosan dizájnosak, de mind működtek és hasznosan szolgáltak bennünket új házas korunkban. (Ma igen dizájnos vacakok vesznek körül bennünket, de emberileg semmi közöm hozzájuk.)
Ha egyszer egy lakatlan szigetre vetne a sorsom, alighanem csak gyufára vágynék, hogy nagy tüzet rakva észrevegyenek, s mielőbb megszabadulhassak kényszerlakhelyemtől.