A mozi csaknem a szomszédunkban volt. Szegény kuláknak nyilvánított nagygazdától elvették a házát az 50-es években és mozivá alakították. Ők szegények a mellék épületben húzták meg magukat, ma is látom őket, ahogyan ülnek a kispadon és nézik hogy vonul a falu népe vidáman mozizni az ő házukban. Mert tényleg vonult. Sorban álltak a jegyért házaspárok, fiatalok, gyerekek. 2Ft. volt a belépő az első sorokba, mentem is szerdán, szombaton, vasárnap.
A filmekkel úgy voltam, mint a könyvekkel, szívesen megnéztem bármelyiket. Volt amelyiknek nyoma sem maradt bennem, de sokra ma is szívesen emlékszem és a filmmúzeum műsorán újra és újra megnézem.
Végig sírtam az orosz háborús filmeket, imádtam a magyar fekete-fehér kultuszfilmeket: Körhinta, Talpalatnyi föld, Ház a sziklák alatt, Emberek a havason stb.stb. Nagy kedvenceim voltak a francia, olasz filmek. Aztán jött a színes film korszak. A nagy magyar klasszikusokból készült Várkonyi filmek, á felsorolni lehetetlen.
Sok kellemes estét adott nekem a mozi gyermekként, fiatalként, sőt házasként is, míg a gyerekek jöttével elmaradtak a mozizások.
Pár emlékezetes mozicím még: Az országúton, A félelem bére, Anna Karenyina, Háború és béke, Ben Húr stb.
1 megjegyzés:
...sok kedves "ismerős":)!
Megjegyzés küldése