Ifjúkorom filmjei

Egy kisvárosban nőttem fel, ahol egy mozi volt, viszont ahol laktunk, a város egyik szélén, a volt bányakaszinóban is vetítettek hétvégén filmeket. Nem nagyon jártam moziba, testvéreim, nagyobbak lévén, nem vittek engem. Tizenévesen mehettem csak egyedül, illetve barátokkal.

A látott filmeket meghatározta a kínálat is, abból válogathatok csak, amit akkor a moziban vetítettek. Az akkori érzések idéződnek fel bennem. Talán ma már nem ugyanezeket gondolnám?

Tizennégy évesen láttam az Istrati novellájából készült filmet, címe: "Codine". Ez a színes, francia-román játékfilm 1962-ben készült. Egy pestisjárvány idején játszódott, részben szerelmi történet. Nagy hatással volt rám. 18 éven felülieknek ajánlották, de mégis beengedtek. Talán azért, mert inkább a témája volt az. Illetve ruha nélkül lehetett látni a fiatal, beteg nőt, amint a férfi végigdörzsöli valamivel, hogy meggyógyítsa őt. (Egy képet se találtam a neten a címszereplőről, csak egy kicsi, satnya plakátot)

Szép emlék a „Cherbourgi esernyők” (1964) is. Zenéje felejthetetlen! Egy fiúosztálytársammal láttam, talán ezért is.
http://www.youtube.com/watch?v=9aPSa75L94U

Egy másik emlékezetes film: a „ Fekete Orfeusz”, színes brazil-portugál-francia-olasz filmdráma, (1959) gyönyörű zenével. Orfeusz és Eurüdiké mítosza elevenedik meg fekete szereplőkkel a Rio de Janeiro-i Karnevál idején.
http://www.youtube.com/watch?v=TxX7LxLdykw&feature=related

Nagyon tetszett a Lampedusa regényéből készült film: „A párduc” (1963) a sármos Burt Lancasterrel, Alain Dalonnal és a gyönyörű Claudia Cardinaleval. Később a regényt is elolvastam.

Magyar filmek közül az „Esős vasárnapra” emlékszem.

A szovjet filmek közül is voltak kedvenceim, de a legnevezetesebb talán az volt, amikor az egész gimit kirendelték Solohovot nézni. 3 részből állt a film, teljesen elültük magunkat. Talán a feltört Ugar lehetett vagy valami hasonló.

A volt bányakaszinó, később kultúrotthon, majd diákotthon. Ez a jelenlegi, felújított állapot.

(fotó: Galagonya/tarjanikepek.hu)