Hiányos filmleltáram

Gyerekkoromban nem fesztiváldíjas filmeket vetítettek, hanem magyar és szovjet filmeket.
Ezekből lehetett szemezgetni. A dolog politikai oldalára tekintettel megemlítem a vasárnap délelőtti matinékat, melyekre várták az ifjúságot. Nehogy már a templomban kössenek ki. Bizonyítani nem tudom, de kísértetiesen a diákmisék idejére estek ezek a vetítések.

Mik is voltak ezek a filmek?
Gyöngyvirágtól lombhullásig. Csodafilm, szép, tiszta, értelmes.
Kis Muck: papucsával hatalmas tempóban futkosott, mint egy távvezérelt autó.
Grant kapitány gyermekei (szovjet) Paganel fura alakja még bennem él, és a jelenet is, amikor Robertet elragadja a sas.
A kőszív idétlen mesefilm
Utazás a Kordillerákon át (Miroslav Zikmund Jiri Hanzelka) Tatra autójukkal utazgattak, filmezgettek.

Háry János, tán rajzfilm volt sok Kodály-zenével.

Egri csillagok
A kőszívű ember fiai
Galapagosz, a sziget élővilágát mutatta be,

Haroun Tazieff  filmje a tűzhányókról

Senki nem tud semmit. Mulatságos cseh film.
Norman Wisdom filmjei. A pillanat embere, Ellopták a hangomat, Én és a tábornok…
Hurrá, nyaralunk. „Hát ti meg mit csináltok itt. Ha?”
Római vakáció

Latabár filmjei. Nem sorolom őket. Kedves csacskaságok voltak némi aktuálpolitikai beütéssel. Pl. A selejt bosszúja.
Hattyúdal Págerrel és a fiatal Sztankaival.
Az orosz csoda. Négy részes NDK-film 1917-ről. Állati unalmas és az osztályok számára kötelezően megnézendő film volt.
Egy ember az örökkévalóságnak Mórus Tamásról
Gyilkosság a székesegyházban. Ez meg Becket Tamásról szólt.
Még sok más filmet is láttam, csak kapásból ezek villantak be.
Inkább egy visszatérő epizód, melyet Zuglóban egy nyugdíjas öregasszony adott elő, szinte minden alkalommal. A filmek szereplői egymásba zúgnak, és egyre nő a feszültség. Kovács néni nem tudta kivárni, míg elérkezik a film a nagy jelenethez. Bekiabált kb. a rajzfilmbeli Ursula hangján: Csókúd máá meg! Hát nem látod, hogy szeret?!