Gyerekkorom és a mozi

Mintha nem bővelkedtem volna moziélményekben.

Mégis, a valóban élmény, a Gyöngyvirágtól lombhullásig immár az előttem megszólalóknál is megjelent. Talán ez volt az egyetlen, ami a felkéréskor azonnal jutott eszembe.

Fura módon inkább olyan emlékeim maradtak, hogy a Híradó és a filmvetítés között a matinékon (csak az erre alkalmas Belvárosiban) volt valami bohóctréfa, vagy zsonglőrmutatvány, a leeresztett függöny előtt, netán kabarétréfa ugyanott. Az én további emlékeim között a Robin Hood pl. nem a film miatt szerepel, hanem mert a moziba szöktem be anyánk után, zongoraelőadás helyett (nekem is volt jegyem, de épp betettek egy előadásra). Attól ugyanis féltem, hogy nem fogok tudni az elvárásoknak megfelelően szerepelni. Ahogyan a színpad helyett is inkább a bábozást választottam. De a film jó volt.
A továbbiakban meg leginkább akkor mentem moziba, ha iskolai szervezésben valami jó kis filmet adtak - bizony, volt köztük olyan, ami annak ellenére, hogy kötelezően integetnek a távolodó alaknak a film végén (aki ugyebár a szépen művelt kolhozföldeken át távozik), pl. a Solohov-műből készült Emberi sors, vagy a hasonló témájú Tiszta égbolt nagyon tetszett. Igen, ilyen volt a Ballada a katonáról is.
Kamaszlányként van emlékem A kétéltű ember-ről, naná, ez is szovjet film volt. Engem már nem vittek mesefilmekre, az aktuális rettegnivalót magam olvastam és rendeztem, ügyelve a JÓ győzelmére és a GAZ kellő büntetésére.

Aztán már nagykorú lettem, és most más okai voltak a nem túl gyakori mozilátogatásaimnak.
Azért azt még elmondom, hogy láttam a Gerolsteini kaland című operettfilmet is! (Alterego, ez tisztelgés Édesapád előtt.) Ja, és persze láttam operafilmket, meg Mario Lanzát mint Carusot. Milyen hálátlan is vagyok. És milyen lyukas az emlékezetem. Majd adtok még emlékeket, és én álmélkodva jövök majd rá, mi minden kincsem van, s milyen háládatlan módon feledkezem meg róluk!

Ági, olyan jó, hogy ezt az oldalt létrehoztad, kezeled. Ne hidd, hogy kihalóban van!