Aranyhajú 2.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy tündérhangú, napsugár-hajú, sziromarcú kicsi lányka. Élt, éldegélt a szüleivel, boldogságban, békességben, hallgatta a sok-sok mesét, nagypapáktól, nagymamáktól is, bújócskázott, babázott, rajzolt sok tekeredik a kígyót, csacsogott játékos versikéket az irigyről, Bóbitáról, meseboltról, játszott, kacagott, s repesett az örömtől is bizony eleget. Mégis, legkedvesebb volt a szívének, ha gyerekek közt lehetett. Akkor csak csücsült-guggolt, és nézte a többieket, ámulva, elvarázsoltan. Mire észbe kapott, szét is hordták a lapátkáit, kisvödrét, szitáját, miegyébjét. De sebaj, nem számított neki, csak legyen körülötte pajtás.
Látták ezt a szülei, s gondoltak egyet, mi lenne, ha nem csak lenn a téren, hanem otthon is és mindig találna magának játszótársat. Öcsit, vagy hugit. Így lett a kislánykának testvére, fiúcska, kedves is, szép is, jó is, s éltek tovább, most már négyesben, szépen, boldogan.

A kis mesémből mindenki rájött, -gondolom :))) - az én 83-as évem, az első fele legalábbis, várakozással telt, s aztán egy fülledt nyári napon megszületett a kisfiúnk s lett ő is olyan csupamosolyú, selyemsima-bőrű, aranyhajú, mint a nővérkéje.
A második gyerekkel már minden ismerős, nem? Aztán persze mégse.:) De az anyák, apák jóval magabiztosabbak, nyugodtabbak. Ha valami gond, baj adódik, már nem ijedeznek, nem aggódnak úgy, mert érzik magukban, hogy megoldják majd. Mindez igaz a kisgyermekkorra....
Ahogy visszanézek, azért voltak nehéz időszakok is abban az évben. Csak mára már elhalványult, nekem nem kell igyekeznem csak a szépre emlékezni, megy ez valahogy, nagy szerencsémre magától is.
De hát abban az évben ismertem meg, mi az a vesegörcs. Na nem egy kellemes elfoglaltság 8 hónapos terhesen...
83-ban tudtuk meg, milyen is az, ha a gyerekünket elaltatják, hogy összevarrják a kis nyelvecskéjét. Ez ugyan rémtörténetnek tűnik, pedig csupán egy egyszerű kis esemény (székről való leszállás- előreesés) következménye volt. Meggyógyult hamar, bár kínlódtunk a varratszedésig mindhárman eleget. Enni, inni nem, vagy alig tudott szegénykénk.
Biztos más kisebb-nagyobb rossz dolgok is lehettek, de eszemben sincs felidézni:)

Mert mit is írtam nemrég 1981-hez? Ezt:

Lehet-e " leg" -et választani egy életből, lehet-e egy évet kiragadni?
Mert ha lehet, nekem az 1981. a legszebb, a legboldogabb évem.
(A másik leg-évhez egy aranyhajú fiúcska fűz.....)

Igen, ez a 83 volt az a bizonyos másik "leg".
És ennek az évnek a leggyönyörűbb, legszebb pillanata talán nem is az a bizonyos nyári hajnal volt. Hanem amikor hazaérve az ajtóban első Aranyhajúnk, ámulattal és meghatott örömmel az arcocskáján átvette apjától a pólya-csomagot, benne az új kis Aranyhajúval.
Nincs erre eléggé szép, igazi, igazán kifejező és mindent elmondó szó. Csak könnyes mosoly és síromig tartó boldogság....