1983 őszén beléptem egy kórusba, ahová azután 13 éven át lelkesen jártam. Sok kedves embert ismertem meg ott, sok szép élményben volt részem az évek során. Persze a kórusélethez hozzátartozott a kemény munka és a szigorúság is, de volt vidámság és sok kirándulás is. 1996-ban abba kellett hagynom, mert az egyéb elfoglaltságaim, kötelezettségeim mellett már nem tudtam rendesen járni a próbákra. Én meg olyan vagyok, hogy valamit vagy csinálok rendesen, teljes odaadással, vagy inkább sehogy. Az "ímmel-ámmal módszer" nem az én világom. Így azután korrektebbnek tartottam, ha abbahagyom. A szép emlékek megmaradtak. No meg több kórustaggal szoros baráti kapcsolat alakult ki, amely még ma is tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése