A lányom 1984-ben született. Úgyhogy 1983-ról egyből az jutott eszembe, hogy ez az utolsó évem, amikor még nem voltam anya. Ez anyaságom előéve. Persze ekkor még mit sem tudtam arról, hogy a következőben már (végre) anya lehetek, de már nagyon várhattam;
a fényképalbumban 1983. januárhoz a kanadai unkanővérem akkor született unokájának fényképe van berakva:
s van egy decemberi fotó, ahol a sógórnőm párhónapos kisfiát én tartom a karomban:
s van egy decemberi fotó, ahol a sógórnőm párhónapos kisfiát én tartom a karomban:erre pár hétre már én is anyának érezhettem (ó!) magam...:)mozgalmas, tevékeny év volt... a gimnáziumban, is az osztályom 4-es, talán mert minthogy mindig is "gyerekeimnek" tekintettem őket, lehet, hogy ezért is "vártam" a sajáttal(?), addig, amig csak rá tudok majd figyelni... elbúcsúztam hát az osztályomtól előbb, leérettségiztettem őket...
hogy aztán szabadon várhassam az én igazi gyerekem!vagy addig, azért nem tudhatott sajátom születni...?!
hogy aztán szabadon várhassam az én igazi gyerekem!vagy addig, azért nem tudhatott sajátom születni...?!
férjem előző házasságából született kislánya is gyakran volt nálunk (a szomszéd nagyvárosból) (egyszer szemrehányást is tett nekem amikor megkérdezték a piacon ki ez a kislány , és én azt mondtam, hogy a férjem lánya...(s nem hogy az én lányom is...) (pedig "anyáskodtam" vele)

a fotón a kiscicával, nálunk, a háttérben Vera baba, amit még én kaptam a nagymamámtól kiskoromban, anyu tartotta nagy becsben, neki talán még inkább hiányozhatott egy igazi babaunoka...
egyszer kirándultunk a Maros partra, velünk voltak férjem unokaöccsei is...( a nagyobb a fotót csinálta):


6 megjegyzés:
De szépek vagytok! Micsoda gyönyörű frizurája van az újszülöttnek (az én lányom majdnem kopasz volt), neked ez a szasszon hajvágás fantasztikusan jól áll.
Igazi örömet a gyerekek hoznak a családba. Nem vitás.
szigorúan egyes számban! Timi valóban gyönyörű újszülött volt:) (mások szerint is:)) és ekkora hajjal!
..az én hajam itt már megviselt, (mit számitott?!:)amúgy általában elég jó volt...
igen, a gyerekek...:))) "Majd a gyerekek!" (van egy ilyen ifjúsági regény (Hárs Lászlótól) (ismertem is...)
Te csak ne szigorúzzál kismama! :))
(Hárs Lászlót én is ismertem, nagyon jól írt, szerették a gyerekek.Nem jut eszembe a második kötet címe.)
ezt találtam:"a "Majd a gyerekek" egykötetes, viszont második része egy trilógiának, amely a következőkből áll: Majd a gyerekek, Igazán gyerekjáték, Ezek a pesti gyerekek Ehhez jött még jóval később a Mi is voltunk gyerek" (egy komment) , meg egy bejegyzés is erről:http://morgomedve.freeblog.hu/archives/2008/11/02/Gyermekkori_kedvenc_konyvunk/ (tanulságos, hogy hogy elfelejtődnek ezek az egykori kedvenc könyvek!:( Hárs László egy nagyon kedves, aranyos ember is volt, ugye? (nem csak a művei...) egyébként a nagybátyám barátja... onnan ismertem.
Köszönöm, Aliz! Három könyvét megtaláltam, pedig éppen a negyedik "gyerekek" regénye megírása közben ismertem meg őt. Tényleg tüneményes ember volt, jó volt a társaságában lenni. Nagybátyád nem véletlenül barátkozott össze vele.
*
Ez a kép kettőtökről olyan, hogy többször visszajöttem már megnézni.
Megjegyzés küldése