Visszapillantás 2011-re...

Jó ötlet, Ági, jó alkalom, amit különben talán nem is adtam volna meg magamnak! Miért is van az embernek az az egyre gyakoribb érzése, hogy az idő felgyorsult?...

Pedig a napok nagyjából nyugodt mederben csörgedeztek, néha kisebb-nagyobb kavicsokkal eltorlaszolva, de végül is utat törve maguknak. Igy ballag az ember az öregség felé, mintegy szemlélve önmagát: hát ez lenne az újabb stáció?...

Vajon érdemes-e még újat remélni, vagy próbáljuk meg inkább az összegyűlt "életanyagot" feldolgozni, mert magában ez is izgalmas kalandnak ígérkezik!

  Az év kiemelkedő eseménye számomra természetesen a "Vénasszonyok nyara..." egy hetes sorozata volt májusban (a képen Richarda az egyik estén). Maga az írás is a rendkívül érdekes 2-3 hónap új élménye volt, szinte nem is volt kedvem megmutatni... De nem volt visszakozás: Richarda el akarta játszani! Igy megoszlott a felelősség is... Azóta új tervek születtek, csak idő kell a megírásukra. Az üres lap (képernyő) feletti rettegés szindrómája egyelőre ismeretlen számomra, de lehet, hogy csak öntudatlan naiv vagyok és örvendezek, mint kiscica a farkának!

Már önmagában az írás is nagy élmény, s ha más látszatja nem is lesz, mint ami hasznot én húzok belőle a "belső építkezés" terén, az is megbecsülendő. Ráadásul meggyőződésem, hogy még csak a kaland elején tartok, mint kezdő, szavakra éhes tollforgató!

A másik nagy élménye a évnek a velencei 3 nap volt. Bizonyára akadnak olyanok, akiknek Velence is a rutin uticélok közé tartozik, nekem viszont  rendkívüli volt és marad. Sokat utaztam régebben, külföldön töltött éveink alatt. Valamit sokáig kell kívánni, megálmodni, hogy varázsa teljes legyen. Aztán pedig folytatni az álmodozást az emlékek képeivel, továbbkölteni a látottakat, elraktározni és néha elővenni őket, vigyázva, hogy el ne használódjanak a gyakori forgatástól...