múljék el tőlem a keserű pohár... 2011... mindjárt itt az új év: 2012: világvégés jóslatokkal, dimenzióváltás igéretével, új korszakba lépéssel ... bár nem hiszek az egyik napról a másikra történő változásokban. Jön napra nap, új év válik tavalyra... mi korszakolunk csak, és a változások fokozatosak. Persze vannak, és jó, ha jó irányban. A világ rossz felé megy, de mi azért mehetnénk jó irányba is? Nehéz feladvány, mert hogy a világban vagyunk, mi csináljuk ráadásul "a világot", ha nem is azonos súllyal és felelősséggel... Nekem elegem van ebből az évből, a világból, de magamból is...a 2011-es magamból, ami elég deprimált volt... a többi évhez képest. Ezzel most szembenézek (ez elkerülhetetlen, ajánlom mindenkinek is) -és megpróbálok kilábalni, akármi is van/lesz körülöttem... Az én vezérem is vezéreljen bensőmből....
(belelapozok a napi blogomba. http.lineas.freeblog.hu ...a freeblog összeomlásáig naponta irtam bele posztjaimat......lám, az is összeomlott, s azóta valami látszatéletet él... én meg kiléptem a blogom napi igájából, egyelőre csak egy másik címre azon belül: http://lineas2.freeblog.hu ...decembertől, de lehet, hogy egész máshova kellene költözni... blogon is, meg, főleg, a valóságban is. Nem lehet mégse újat úgy kezdeni, hogy az ember ne járja végig a régit. Még meditálás előtt is ki kell üríteni a fejet, takarítás előtt, kidobni a felesleget, valaki, már rég mondta nekem, ahhoz hogy átlépjünk egy küszöböt, végig kell menni az odáig vezető úton...
nem volt "vidám" évem - bár lányom 1 éve ezt kívánta - a szokásosan "boldog" mellé... (a boldogsággal kapcsolatban meg mindig is szkeptikus voltam.
de azt hiszem az általános tónusom mégis a szomorúság, az egyedüllét határozza meg, lányom nyáron letette Szegeden a doktori szigorlatát, PHD tanulmányai is lezárultak, ezentúl nincs sok oka Szegedre (s pláne onnan) Makóra "le"jönni, nekem kell(ene) föl, Pestre (Budára)... Bár idén több vidéki eseménye is volt, amin én is részt vettem, Makón felolvasóestje a könyvtárban, "Medáliák" dijkiosztó, Szegeden: Sofi ösztöndijasok jubileumán a legjobb ösztöndijasok közt előad, "új komolyság"konferencián is, Grand Cafe felolvasóesten versei, Millenium kávéházban felolvasó (Szegedeffect antológia bemutatóval), néha Pesten is meghallgattam PIM novellakonferencián... A Bartók rádióban hallhatom, rendszeresen, kritikáit olvasta fel, interjúkat csinál, de már szerkeszti is az Irodalmi újságot. Meg olvashatom a publikációit, különösképp sok verse jelent meg , sok helyen, nagyon erős visszhanggal...... meg tanulmányai is, rangos , tudományos folyóiratokban. (az MTA konferenciáján is tartott előadást - azon nem voltam ott, persze...)
Most érzem a hátrányát annak, hogy 41 évesen (majdnem hogy nagymamakorban) lettem anya... nem is kiskorában, mert akkor még fiatal is voltam viszonylag... most viszont öreg lettem, nem csak hozzá... azt hiszem, ez a főbajom, ami most előugrott nagyon élesen, ugrásszerűen...
és különböző (testi-lelki) figyelmeztetőkkel, amik épphogy az idő múlásával járnak: romlik a szemem, kopnak az izületeim, fáj a lábam, néha korlátoz s a mozgásban, fogorvoshoz kellene menni, kardiológushoz -újra összevisszakalimpál a szivem, rossz ötlet volt 20 év után újra kezdeni a kávézást) .... a ráncaim mármár teljesen elboritanak, s barázdákká mélyülnek... "romlásnak indult hajdan erős...")
Azt hiszem, nem csak évszakhoz kötődve (inkább életszakhoz)...az életem őszébe sőt telébe érkezhetett, azt érzem... s lehet, hogy valamit kihagytam, korábban, azért fogadom el ilyen nehezen? (pedig fiatalon, hogy elitéltem azokat, akik nem tudtak "megöregedni" szépen. Tulajdonképpen én tudok, mert nem a tudatom csinálja, csak... Túl sokáig voltam túl fiatal , koromhoz képest... (tanárként diákokkal összetévesztett), aztán lányom nagymamakorú anyja, most meg,,, már számolni se tudom a ráncaimat, és nagyon nem tetszenek...)
50 éves érettségi találkozónkon egyre több a hiányzó (a találkozó óta is)... bár jó érzés volt látni, hogy több lett bennünk a szelíd és megértő szeretet... (már látjuk, hogy az élet nem fáklyásmenet.., senkinek se)... találkoztam az általános iskolai osztálytársakkal, és az egyetemi csoporttársakkal is....
Meghalt Ranschburg Jenő (egy jó emberrel kevesebb), a szentesi Bácskai Miska bácsi, Liz Taylor, mosolya árnyéka), Makovecz (Makó újjá(sz)építője, még fürdőcsodapalotája átadása előtt)
Kemény telünk volt - csinálhattam szép , havas téli fotókat... gyönyörű , virágos tavaszunk... is... sőt, még az őszi táj is okozott örömöt, élményt (a fotózása is, bár az csak másodlagosan - de hogy megmaradjon az élményből valami...) egyre fontosabb tevékenységem is lett a fotózás, Herve kiállitása Szépművészetiben, Andre Kertesz a Nemzeti Múzeumban nagyon inspiráló élmény volt...
színházi... az Esőember Makón, és a Vörös oroszlán Venczel Verával a Vigben, egy próbaszínpadon, a premier, csodával határos körülmények között....
kabbala előadás az Alexandra könyvesházban , Yehuda Berggel és Steiner Kristóffal (ki később felteszi az oldalukra a beszámolómat), aztán oda járogatunk fel lányommal kávézni-teázni-beszélgetni, gyönyörű, felemelő környezet, a könyvek tetején a díszes ornamentikájú, falfreskós kávéház...
Hundertwasser a Reökben,
kettős szivárvány az ablakomból kinézve...
máris csak a szépre emlékezem, lám csak...
Boldog új évet! Vidámat... :) (nehéz lesz , de akkor is!)
:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) stb....
(belelapozok a napi blogomba. http.lineas.freeblog.hu ...a freeblog összeomlásáig naponta irtam bele posztjaimat......lám, az is összeomlott, s azóta valami látszatéletet él... én meg kiléptem a blogom napi igájából, egyelőre csak egy másik címre azon belül: http://lineas2.freeblog.hu ...decembertől, de lehet, hogy egész máshova kellene költözni... blogon is, meg, főleg, a valóságban is. Nem lehet mégse újat úgy kezdeni, hogy az ember ne járja végig a régit. Még meditálás előtt is ki kell üríteni a fejet, takarítás előtt, kidobni a felesleget, valaki, már rég mondta nekem, ahhoz hogy átlépjünk egy küszöböt, végig kell menni az odáig vezető úton...
nem volt "vidám" évem - bár lányom 1 éve ezt kívánta - a szokásosan "boldog" mellé... (a boldogsággal kapcsolatban meg mindig is szkeptikus voltam.
de azt hiszem az általános tónusom mégis a szomorúság, az egyedüllét határozza meg, lányom nyáron letette Szegeden a doktori szigorlatát, PHD tanulmányai is lezárultak, ezentúl nincs sok oka Szegedre (s pláne onnan) Makóra "le"jönni, nekem kell(ene) föl, Pestre (Budára)... Bár idén több vidéki eseménye is volt, amin én is részt vettem, Makón felolvasóestje a könyvtárban, "Medáliák" dijkiosztó, Szegeden: Sofi ösztöndijasok jubileumán a legjobb ösztöndijasok közt előad, "új komolyság"konferencián is, Grand Cafe felolvasóesten versei, Millenium kávéházban felolvasó (Szegedeffect antológia bemutatóval), néha Pesten is meghallgattam PIM novellakonferencián... A Bartók rádióban hallhatom, rendszeresen, kritikáit olvasta fel, interjúkat csinál, de már szerkeszti is az Irodalmi újságot. Meg olvashatom a publikációit, különösképp sok verse jelent meg , sok helyen, nagyon erős visszhanggal...... meg tanulmányai is, rangos , tudományos folyóiratokban. (az MTA konferenciáján is tartott előadást - azon nem voltam ott, persze...)
Most érzem a hátrányát annak, hogy 41 évesen (majdnem hogy nagymamakorban) lettem anya... nem is kiskorában, mert akkor még fiatal is voltam viszonylag... most viszont öreg lettem, nem csak hozzá... azt hiszem, ez a főbajom, ami most előugrott nagyon élesen, ugrásszerűen...
és különböző (testi-lelki) figyelmeztetőkkel, amik épphogy az idő múlásával járnak: romlik a szemem, kopnak az izületeim, fáj a lábam, néha korlátoz s a mozgásban, fogorvoshoz kellene menni, kardiológushoz -újra összevisszakalimpál a szivem, rossz ötlet volt 20 év után újra kezdeni a kávézást) .... a ráncaim mármár teljesen elboritanak, s barázdákká mélyülnek... "romlásnak indult hajdan erős...")
Azt hiszem, nem csak évszakhoz kötődve (inkább életszakhoz)...az életem őszébe sőt telébe érkezhetett, azt érzem... s lehet, hogy valamit kihagytam, korábban, azért fogadom el ilyen nehezen? (pedig fiatalon, hogy elitéltem azokat, akik nem tudtak "megöregedni" szépen. Tulajdonképpen én tudok, mert nem a tudatom csinálja, csak... Túl sokáig voltam túl fiatal , koromhoz képest... (tanárként diákokkal összetévesztett), aztán lányom nagymamakorú anyja, most meg,,, már számolni se tudom a ráncaimat, és nagyon nem tetszenek...)
50 éves érettségi találkozónkon egyre több a hiányzó (a találkozó óta is)... bár jó érzés volt látni, hogy több lett bennünk a szelíd és megértő szeretet... (már látjuk, hogy az élet nem fáklyásmenet.., senkinek se)... találkoztam az általános iskolai osztálytársakkal, és az egyetemi csoporttársakkal is....
Meghalt Ranschburg Jenő (egy jó emberrel kevesebb), a szentesi Bácskai Miska bácsi, Liz Taylor, mosolya árnyéka), Makovecz (Makó újjá(sz)építője, még fürdőcsodapalotája átadása előtt)
Kemény telünk volt - csinálhattam szép , havas téli fotókat... gyönyörű , virágos tavaszunk... is... sőt, még az őszi táj is okozott örömöt, élményt (a fotózása is, bár az csak másodlagosan - de hogy megmaradjon az élményből valami...) egyre fontosabb tevékenységem is lett a fotózás, Herve kiállitása Szépművészetiben, Andre Kertesz a Nemzeti Múzeumban nagyon inspiráló élmény volt...
színházi... az Esőember Makón, és a Vörös oroszlán Venczel Verával a Vigben, egy próbaszínpadon, a premier, csodával határos körülmények között....
kabbala előadás az Alexandra könyvesházban , Yehuda Berggel és Steiner Kristóffal (ki később felteszi az oldalukra a beszámolómat), aztán oda járogatunk fel lányommal kávézni-teázni-beszélgetni, gyönyörű, felemelő környezet, a könyvek tetején a díszes ornamentikájú, falfreskós kávéház...
Hundertwasser a Reökben,
kettős szivárvány az ablakomból kinézve...
máris csak a szépre emlékezem, lám csak...
Boldog új évet! Vidámat... :) (nehéz lesz , de akkor is!)
:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) stb....
9 megjegyzés:
csak tudnám, hogy miért nem jön be a belinkelések nagy része!:(
Lehet, hogy limitálták a linkek számát. Ej, de szép magyar mondatot kanyarítottam!
Azt hiszem, nagyon jól látod a problémát, ami az enyém is. Megdöbbentő szemléleti különbség és távolodás tapasztalható a fiatal felnőtt generáció és a miénk között. Az ő világuk jóval tágabb, sokrétűbb, ugyanakkor egyszerűbb. Kissé türelmetlenek is, nem bírják a lelassult öregeket.
A sok előadás, könyv, tárlat annyi örömteli beszámolót, fotót inspirált, nem is vagy te igazán szomorú! :)
Tegnap Szabadkán járva mosolyodtam el, hogy megfogalmazni ugyan nem tudnám, mi a boldogság, de ott, akkor boldog voltam. (Nem, nem múlt el, csak most nem övezi felismerés és belegondolás.)
Téged olvasva az jut eszembe, ami minden szilveszterkor: Nem kezdek új életet, hiszen még a régit se fejeztem be. Inkább tehát a régit folytatom, ha lehet valamivel színvonalasabban, amennyire engedik az égi hatalmak.
Kérdés: Hegedülsz még olykor?
@akimoto:teljesen rapszodikus, hogy mi jön be, mi nem a linkekből....(de úgyis csak "ismétel" bejegyzéseket:)
ía generációk közt egyre nagyobb lehet a távolság, mert lányom is jezi, a maga épphogy 27 évével, hogy ezek a mostani 20 évesek is már egész mások, mint ő(k)...:) am meg a lelassulásomat illeti engem idegesit talán a legjobban (bár 5 évvel öregebb unokabátyám, épp azt irta tegnap, hogy túl gyorsan olvasok és reflektálok -s ez lehetetlenség...:)
a kultúrélmények kicsiholtak és kapaszkodók is egyben, de jó hogy vannak!(másrészt azt a féligpoharat tényleg inkább telinek kéne tekinteni mint üresnek:)(persze kérdés, hogy féligtele-e, vagy csak az alján van még néhány csöpp?:(
@stali:mi van Szabadkán?! Családi meg irodalmi okokból már rég készülök oda... ha még a boldogság is ott lakik, akkor annál inkább!:)
@mick:sajnos nem hegedülök!:( bár egyre többször jut eszembe,a Bartók rádiót hallgatva is... már gondolatban, ha hegedűszót halok én is játszom... no "majd -ezt is-jövőre!"...:)
"A boldogság ott van bennünk, ha engedjük, hogy legyen." Ez volt Éndrágám megjegyzése a felolvasott kommentelemekre, miközben bánatosan várja, hogy végre ne a blogok közt mászkáljak.
Megyek is, szerzek neki egy kis örömet.
BUÉK!
(Föltettem a szabadkai képeket, hátha rásegít az elhatározásra, hogy átmégy.)
Egyetértek Stali mondatával a boldogságról! Egyszer megpróbálom megfogalmazni hosszabban is!
Megjegyzés küldése