anyukám az udvaron ül egy farönkön, mosolygósan,szép, drapp szövetruhában,majd velem, állunk, én a farönkbe csimpaszkodva, rajtam az a finom kis bőrdzseki,(pepita gyapjúszövet rakottszoknyával) ami egy szempillantásra megtetszett, a gimihez közeli Skálában, ahova lyukasórában, vagy ebéd után fel-feljártam, körülnézni - de nem vettem meg rögtön, sokallottam az árát, pedig akkoriban kaptam kanadai nagynénémtől rávalót (a születésnapomra még), de aztán anyukám rábeszélt, mindig azt mondta , ha örömöt okoz vedd meg, - a sorsra biztam, ha nem adják el még másnap se, az enyém lehet, az lett; a következő képen anyu,a kertünk végében, mellette az unokabátyám,átkarolja, Kanadából, anyun itt sötétkék köntös,gyengélkedhetett, ami gyakran előfordult, unokabátyám váratlanul jöhetett, a másik képen 3-an vannak,csatlakozott hozzájuk a férjem is, anyu másik oldalán. Mindketten rövidnadrágban,kedvesen mosolyogva, mint két kisfiú. (pedig az unokabátyám már ősz is.) Aztán a következő oldalon eljegyzési, családi fotók, falusi környezetben. A férjem öccse eljegyzéséé , van ott a menyasszony nővérének egy kislánya is, a kezemben...de átszellemülten is tartom...,(nem is olyan soká majd már a saját lányomat!). aztán a makói fürdőben, a medencében , én, a férjem, férjem első házasságából való kislánya, aztán egy augusztus 20-i kirakodó vásáron kis köcsögöt vásárolok egy árustól, anyuval, cukrászdában sütit eszünk, anyu és a férjem ülnek egy utcai padon,elegánsak; aztán otthon, meglátogatott régi kolleganőm, aki Pestre költözött, a válásuk után,- most a barátjával jött,váratlanul, nálunk is szálltak meg,később a fia, átkarol engem és anyut, egy másik képen, az asztalnál ülve -mögötte férjem áll- úgy eszik megint szőlőt, mint valamikor 2-3 évesen, mikor a szülei (még válás)előtt nálunk hagyták egy hétvégére..., aztán friss lakásfestés után vendégségben vannak nálunk férjem szülei; majd esküvői fotók, férjem öccséé,(rég elváltak), és egy októberi kirándulás a Maros partra, biciklivel, egyforma bordó melegitőben , ezt az oldalt lefotóztam, ime....magáért beszél, olyan idilli, nem?
aztán anyukám és a huga (Budapestről)a városban, a műemlékjellegű (akkor) Tanácsháza (valamikor Megyeháza, most Polgármesteri Hivatal) előtt egy virágágy mellett, majd az Espersit ház festményeit nézve. Aztán otthon, már férjemmel is, keresztrejtvényt fejtenek(?)Következő oldal teljesen a férjemé, az egyiken egy gyönyörű, hatalmas kalácsot vesz ki péklapáton a kemencéből, a másikon lisztfelhőbe burkolózva dagaszt, a pékműhelyben, (fehér sapka, fehér atléta, nadrág, ezek miatt kellett automata mosógépet venni, pedig annyira szerettem addig kézzel mosni!!)aztán otthon "hülyéskedik" , parodizál, a fején egy edénnyel, a kezében egy patinás fémvázába tett virágcsokorral, aztán anyuval, nevetnek a lencsébe, mögöttük az ajtón anyu festményei, (az az fiatalkori önarcképe is, amit, később, keretezés után, elloptak..)aztán téli képek, a gimi 106-os József Attila termében érettségi találkozó, körbevesznek a (volt) kedves tanítványaim, és jónéhány kolléga is és az igazgatónk is... mert bevallottan szerették az osztályomat ők is! (nem csodálom), aztán két kép a Korona étteremben, fehér asztal mellett, a banketton, az egyiken két idősebb kolleganőmmel ülünk a szépen teritett asztal mögött -mindketten tanitottak is annak idején) a másikon ott ül mellettem a férjem is, fekete öltöny, fehéring, bordó, csikos nyakkendőben, átkarolja a vállam.Aztán körbeüljük a kandallót ,otthon, unokabátyám anyukája és nővére vannak nálunk vendégségben, Kanadából...a falon anyu egyik csendélet festménye, aztán karácsonyi képek, a karácsonyfa körül, férjem kislányát babusgatjuk, ő meg a kapott játékbabát, a karácsonyfa alatt.--- csupa csupa idilli kép...
valószinűleg csak a szép pillanatokat fotóztuk?
----------
Anyu gyakran volt beteg, klinikán is...
a férjem gyakran volt kocsmában,bár közben mindig le akart szokni az ivásról, és bűnbánó volt, előtte viszont még agressziv...
én túl sokat aggodalmaskodtam,(AZT HISZEM, TELJESEN JOGGAL) bár a naptáramban ezt a bejegyzést találtam március 6-ánál: "azt hiszem, már nem izgulok annyira,s így könnyebb, kezdenek visszajönni a szuverén gondolataim." - hát ezek szerint azelőtt elmentek?!)
junius 6-án "elütöttek"... (ebben is van valami jelképszerű):VASÁRNAP VOLT, ÉS MÉGIS bebicikliztem az iskolába, a tanáriba, a másodikos nyelvtankönyvemért, mert határidőre értékelést kellett irnom róla (és ottfelejtettem), de piacra is készültem, krumplit kellett vennem az ebédfőzéshez, ezért magammal vittem egy garabolyt is. A gimi sarkánál , az útkereszteződésnél kellett (volna) továbbmennem, és itt csapott el egy autó, de úgy sodort magával,hogyha nincs köztünk a kormányra tett garaboly, nincs mi megvédjen, és alákerülök, igy viszont repültem egy hatalmasat - mondták, akik látták, szabályosan repültem, az eperszinű szoknyámmal a nyakamban - és hupp: méterekkel arrébb értem földet, a kemény betonon... érdekes módon még fel is tudtam ugrani utána, a biciklim a 8-assal , visszatolták a gimibe, engem felirt a rendőr, a mentővel bevittek a röntgenre,ahol nem találtak semmi eltérést, bár már előjöttek fájdalmak, nehezebben is jártam, aztán hazavittek,a rendőr, fizettem neki 200Ft büntetést, mert nem adtam elsőbbséget (az autó vezetője, riadt kis ember, olyan pici volt, mint egy kisgyerek, ki se láthatott a kormány mögül,hogy fékezhetett volna?, esélyem nem lehetett volna elkerülni az ütközést...) hanem aztán egyre jobban fájt az ütés helye,otthon még megfőztem, sőt mostam is, de aztán csak le le kellett feküdnöm, egy rossz mozdulat után, egyre jobban fájt, sajgott, lüktetett,nyilalt, később már zsibbadtam is, járni nemigen tudtam,hatalmas véraláfutásom is lett, még később belázasodtam, majd 40 fokig. (kiderült, hogy (egy 2. röntgen kimutatta), hogy lerepedt az alsó csigolyámról egy darab, meg az egyik vesém is sérült, lejjebb került. (ezért is lett, magas lázzal egy vesegyulladásom hetek után, és mozdulni se tudtam egy ideig... és épp tanév vége felé voltunk, az egész osztályom felzarándokolt az ágyam elé, az igazgatóhelyettes meg képtelen volt megérteni, hogy nem szimulálok, most tényleg nem tudok dolgozni. De aztán, lassan, elmúlt... csak tudnám, hogy most mért pont ott fáj a csipőm, ahol akkor,... hogy lehet ebből a régi balesetből, ami közben -látszólag?-nyomtalanul elmúlt... csipőkopás...?!
(az egyik kolléganőm is meglátogatott, mig feküdtem, és elhozott egy bioritmus kimutatást, ami szerint aznap nekem 3-szoros kritikus napom volt!)
ebben az évben láttuk a Mephisztót,(Szabó I), a Megáll az időt-t (Gothár)...
Olvasmányok közt aláhúzva látom Hankiss Diagnozisát( hát nagyon fontos jelzés volt! (és a balesetem kapcsán is látható, hogy milyen nagy dolog jó diagnózist adni! és milyen nehéz, és mennyire fontos!), Balázs Béla naplója is aláhúzva a listán...Beke Kata: Leszámoltam Stanci nénivel . Ki emlékszik Stanci nénire? (sőt: ki emlékszik még Beke Katára!? pedig "úristen, győzött" - a rendszerváltással)Aztán: olvastam szakirodalmat: az alkoholizmus főbb kérdéseiről, és Lux Elvirától Szexuálpszichológiát! Valamint tanulmányoztam a neuropszichológia izgalmas kérdéseit is. Szépirodalomként: Mai amerikai elbeszélőket.
Valamint Gyurkó Lászlótól Faustus doktor boldogságos pokoljárását.... (van ilyen )
5 megjegyzés:
Kedveltem Beke Katát. (Úristen, győztünk! -, de ez az elképedt felocsúdás nem zavarta a normális gondolkodásban.)
Beke Kata nagy vihart kavart a józan megfontolásaival.Szegény.
Aliz, a derűs, csinos fotók után ez a lesújtó történet drámai.
( A konkrét mai fájdalom nagyon is lehet emlékeztető a régi balesetre, nálam egy sebhely 47 év óta, egy másik 35 év óta kínoz időnként.)
Fantasztikus rend van nálad, hogy felírtad, mikor, mit olvastál.
nade nem időnként nálam, hanem - ki se birom számolni - hány évre rá, derült éből villámcsapáskénts (az is)
fantasztikus rend VOLT nálam!!! :)
Aliz, jobbulást kívánok. Hátha csak az időjárás...
kösz, de nem olyan nagy fájdalom ez , mint a baleset után!!! inkább csak olykor a mozgásom neheziti, de ülve, biciklin többnyire nem is érzem. Kopás!(ami összefüggésben lehet a balesettel, közvetve)De az időjárás is befolyásolja , nyáron egész jó volt!
Megjegyzés küldése