Játékok

Megint nem leszek túl összeszedett, elnézést érte. Kicsit fáradt vagyok mostanában, de nem akartam kihagyni ezt a témát.

Mire emlékszem gyerekkorból? Túl sok játékom nem volt, de nem is hiányzott. Nem is értem, a gyerekeimnek miért van olyan rengeteg? Volt egy-két babám, emlékszem egy járó babára, majdnem akkora volt, mint én, és ha megfelelő módon mozgattam a karját, akkor mozdult a lába is, lépegetett. Volt egy néger babám is, de csak halvány emlékeim vannak. Anyuék szerint féltem tőle, ezért egyszer egy gyűjtés alkalmával odaadtuk a szegény gyerekeknek, talán pont Afrikába küldték a csomagot? Egy nagyobbacska hajas babát már nem is olyan kis koromban kaptam, az első öltöztetés alkalmával a két térdem közé kaptam fejjel lefelé, úgy húztam rá a rugdalózót, a család nevetett rajtam, és reményüket fejezték ki, hogy az igazi gyerekemet majd nem így öltöztetem (jelentem, nem így szoktam). Abban az évben kaptam egy könyvet, amiből megtanulhattam kötni, a babának kötöttem mellényt, sálat, egy másiknak ruhát, zoknit.

Plüss állatom sem sok volt, egy Misa mackóm (róla már írtam 1980-nál), meg egy Csíta majmom, ők ketten még mindig megvannak, a gyerekeim nyúzzák őket. Az akkoriban divatos játékaim nem voltak: nem kaptam Barbie babát, csak valamikor a német rokonoktól, akik azt hitték, fiatalabb vagyok pár évvel. Nem volt legónk, a szomszéd gyerekekhez jártunk legózni. Moncsicsim is talán egy volt, nem egy egész gyűjtemény. De jól megvoltam nélkülük.

Szerettem társas játékozni, de nem szerettem veszíteni. Kedvenc játékunk a Gazdálkodj okosan! volt, akkor még 80.000 Ft-ért lehetett megvenni benne a lakást és pár száz forintért a berendezési tárgyakat. Ha vesztettem, nekiálltam hisztizni, sokáig tanultam, mire kezelni tudtam a kudarcot.

Igazán jól sosem kezeltem, ha játékról volt szó. Felnőtt koromban, amikor megtanultam anyósoméktól kanasztázni meg kockákkal römizni (Rummycub?), akkor is utáltam, ha nem nyerek. Különösen akkor akadtam ki, ha sorozatban volt pechem. De ezeket a játékokat a mai napig szeretem, csak sajnos nagyon ritkán játszunk.

Kedvelt felnőttkori játékaim még a Scrabble, a Jenga, a Tabu, az Activity, ezeket barátokkal szoktuk játszani, ha összejövünk. Ma már természetesen legtöbbet a gyerekeimmel játszom, ha lehet választani, akkor társasjátékot (jelenleg a Zingo a kedvencük, de szeretik a Coloramat, a memóriajátékot és egyéb társasjátékokat is). A szerepjátékokat nem szeretem, igyekszem elkerülni, rájuk bízom inkább, játsszanak nélkülem. Legózni leülök melléjük néha, de azért inkább azt szeretem, ha egyedül alkotnak, egyre ügyesebbek.

A szabadtéri játékokat annyira nem kedveltem, ennek ellenére sokat voltunk kinn az udvaron, sőt az utcán is a szomszéd gyerekekkel. Főleg nagyobb fiúk voltak körülöttünk, így rendszeresen kidobóztunk, bújócskáztunk is, később nagyon sokat tollasoztunk (ezt még most is szívesen tenném, de itt nálunk állandóan fúj annyira a szél, hogy ne lehessen játszani). Gyerekkoromban, ha anyu kiküldött a friss levegőre, leginkább vittem magammal a rajzomat vagy a könyvemet, és kiültem a lépcsőre levegőzni. Nem szívesen rohangáltam kinn, fára sem másztam. Biciklizni viszont nagyon szerettem, a barátnőimmel több kilométeres túrákat tettünk a faluban és a környéken, persze ezt már főleg középiskolás korunkban, amikor a szülők szívesebben elengedtek.

Eszembe jut még egy kedvenc gyerekkori játékom: a bolt. A németországi rokonoktól kaptam egyszer, hatalmas csomagban jött, anyu órákat töltött a vámhivatalnál, mire az összes apró dobozt kinyitották és megnézték, van-e benne valami. Nem volt persze, csak külsőre nézett ki úgy minden, mint az igazi. Volt ott mosópor, jégkrém, mirelit halrudacska és egyebek. Néhány pici üveg kölni volt igazi (miért nem nyúlták le a vámosok, máig sem értem), és talán egy pici üveg szójaszósz volt benne. A többi doboz papírból volt, a pult farost lemezből, a fiókok, polcok műanyagból. A barátnőimmel rengeteget játszottunk, mindent beáraztunk, és adtuk-vettük a dolgokat. A farost lemez része már nincs meg, elkorhadt, viszont a dobozok egy része és a műanyag alkatrészek a kerti kis házban várják jobb sorukat, amikor valaki (a családból vagy a barátok közül) készít egy pultot, amire ráilleszthetők a fiókok, polcok, és a gyerekeim játszhatnak majd boltosat.