Samu manapság, kissé megfáradtan. :-))
Fiatal korában még "aktív" volt. :-)))
Mivel nem gyerekkori játékról van szó, nem akartam abba az irományomba belevenni. Sokan írtak mackókról, babákról, ezért gondoltam, beteszem a Samut is. Meg aztán: ennél a témánál van lehetőségem arra, hogy bemutassam Nektek őt, az igazi Samut. Bizony, ő az igazi Samu, én csak kölcsön vettem tőle a nevet. Samut 1978 februárjában kaptam egy svájci lánytól, akivel leveleztem. (Akkoriban főiskolára jártam, nagyon sok levelezőpartnerem volt itthon és külföldön. Gimnazista koromtól fogva szerettem levelezni. Nyelvgyakorlásnak is jó volt.) Kb. 10 nappal a születésnapom előtt hozott a postás egy nagy dobozt. Rá volt írva, hogy csak a születésnapomon bonthatom ki. No, persze nem vártam vele addig. Rögtön megnéztem, mi van benne. Egy plüss nyuszi nézett ki belőle. Volt a csomagban néhány sor is, amellyel a küldője azt kívánta, hogy a nyuszi hozzon nekem szerencsét. Amikor már három hónapja ott ült az ágyamon, az anyu elnevezte Samunak, mondván: "Ennek olyan Samu képe van." A név rajta maradt, ő maga meg szinte "családtaggá" vált az évtizedek során. Egyébként nagyon rövid ideig, csak az első időben ült az ágyamon. Hamarosan átköltöztettem egy fotelba, mert így nem kell naponta ide-odarakosgatni. Az ugyanis árt neki. Most már különösen, ennyi évtized múltán. Így azután szépen elücsörög a sarokban és lassan öregszik. :-))
11 megjegyzés:
:))
Aranyos. A nyuszi is, a történet is :-).
Köszi. Örülök, hogy tetszik az igazi Samu. :-))
Samu, a nagyobbik unokámnak éppen ilyen nyuszija volt. Tehát a nyuszik közel egyidősek. :)
De jó! Akkor az biztos a Samu unokatestvére! :-))) Nincs róla fénykép?
Sajnos, nincs. Neve se volt szegénynek. :(
Hát, ez elég szomorú. :-(((
Nocsak, még kiderül, hogy rokonok vagytok, legalábbis nyúl-ágon. Mire jó egy közös blog, ugye? :))
Nyuszi ül az ágon, szépen szundikálva...
:))
:)))
:-))))))
Megjegyzés küldése