Az én játékaim.

Nem volt nekem egyetlen boltban vásárolt játékom sem. Ilyesmire egy hat gyermekes családban nem volt pénz. Mégsem unatkoztam én sem soha. Csoda tudja, mindig volt, ami elszórakoztatott. Lehetett az egy törött csiszolt üvegdarab, amin át hosszú percekig elnéztem a tizenötös égő villózását. Vagy tengerihántás közben kutat raktam a csutkákból, madzagon leengedtem egy gombot, az volt a vödör. De a csutkából babát is lehetett öltöztetni, a kukorica szárból a fiú testvéreim ökörfogatot s egyéb játékokat gyártottak. Ezek téli játékok voltak s főleg esti játékok. Napközben ha tehettük kint játszottunk: télen szánkóztunk, korcsolyáztunk házilag faragott fakorcsolyán szigonnyal tartva az egyensúlyt. Tavasszal bigéztünk, gomboztunk, szám háborúztunk. Együtt, társaságban, nem magányosan. Nyaranta fürdeni jártunk a Berettyóra. Ha egyedül voltam olvastam sokat. Elvarázsoltak a mesék, regények, egy másik világban röpítettek. Aztán meg dolgoztunk. Bizony ám! Feladata volt az én koromban napra, órára kiosztva minden gyereknek. Állatokat őriztünk, udvart söpörtünk, bevásároltunk, kútra, tejcsarnokba jártunk, gyümölcsöt szedtünk stb. Már gyermekkorban megtanultuk, hogy kötelezettségeink vannak nem csak az iskolában, hanem otthon is. Persze a szabadidőnkben aztán önfeledten játszottunk körjátékot, fogócskát, kiszámolós játékokat. És mégis azt mondom közel hatvan év távlatából, hogy nekem szép gyermekkorom volt.