Megszülettem

Az év első öt hónapjáról nem sokat tudok. Azt mesélték, anyu kilószámra ette a citromot (talán ez az oka, hogy én is nagyon szeretem). Azt is tudom, hogy május végén (talán június legelején) megevett egy csomó epret, a kertből mosatlanul. Nagyon beteg lett tőle (talán allergiás roham), aminek következtében majdnem mind a ketten ott maradtunk. Apu a szomszéd faluba biciklizett át a dokihoz (a helyi épp szabadságon volt), aki nem akart átjönni, mondván, ivott pálinkát és nem szeretne vezetni (ha ügyeletben van, miért iszik?). Apu megfenyegette, így átjött és megmentette anyut (minket).
Június 6-án hajnalban aztán megszülettem. A szomszéd vitt be minket a kórházba, apunak se kocsija, se jogosítványa nem volt. Akkoriban apás szülés nem volt, meg a bátyámra is vigyázni kellett valakinek, apu nem ment. Hajnalban aztán ő is felült a biciklire, a hátsó ülésre ültette a bátyámat (akkor volt 4,5 éves), és ment Nyíregyházára. Éppen építkeztek, két nap megfeszített munka után volt, nyilván ivott is pár sört közben, hát a biciklin majdnem elaludt. A bátyám meg leesett a hátsó ülésről. Apu nem vette észre, csak később, hogy nincs meg a gyerek. Visszafordult érte, szerencsére, nem történt semmi baja. Épségben beértek a kórházba, hogy megnézzék a hugit, akinek a nevet egyébként a bátyám adta. Így lettem Ágnes (ha fiú lennék, Tamás lenne a nevem).
Az elkövetkező hónapokban gondolom ettem, aludtam, sírtam. Állítólag elég sokat sírtam, később is. Az evéssel nem tudom, ekkoriban volt-e gond, később igen. Azt is mesélik, fél éves koromban visszautasítottam az anyatejet, többet nem akartam belőle. További részleteket nem nagyon tudok, és sajnos fényképem sincs erről az időszakról, második gyerek voltam, nem volt már olyan nagy élmény, mint az első. De azért tisztességgel felnőttem, nem okozott ez lelki törést bennem :-).