van segédeszközöm, a 81-es naptáram, aminek hiába zöld a szine, nem volt túlságosan reményteli, ami bele került... vagy csak a negativ dolgokat irtam volna be, zömében? mert ha nem nyitom ki ezt a naptárt..., nem is hittem volna..., hogy mennyire viszontagságos volt -több szempontból is ez az év...
nagyon elfoglalt voltam: tanitottam az iskolában , osztályfőnökként is, háztartást vezettem, anyukám gyakran betegeskedett, a férjem meg gyakran ivott, és ezzel nagyon sok problémát okozott... (a 38. születésnapomra mindenesetre ezt kivánta:"legyél boldogabb, mint eddig") (meg ezt is mondta, hogy "tönkreteszek mindenkit, akit szeretek", "Épp azt bántom, aki szeret".)
A házasságunk második évében jártunk, azt hittem volna, felhőtlenebb volt ez az idő. De úgy látszik, nem. Semmilyen szempontból. Legalábbis hullámvölgyekkel teli.
Nehéz lehetett megfelelnem egyszerre mint tanár, osztályfőnök, gyerek, feleség... Lett egy egészségi problémám, ami miatt kórházban kötöttem ki (tologattam az idejét, hogy egy megyei bemutató tanitást még megtarthassak - osztályfőnöki órát, egy új témakörből: Azt hiszem pályaismeretből)- én balga! Azt hiszem még az irásbeli érettségit is megvártam a kórházba mentellel. Utólag derült ki, a diagnózis: (valószinű) egy elhalt terhesség ... - ez katartikus "élmény" volt. És lecke is. Arról is, hogy mi a fontos, és mi a kevésbé... mégha az érzéketlen és gépies külvilág olykor mást is akarna elhitetni, ránk erőltetni... A 2 éves házassági évfordulónkra 3 szál piros szegfűt kaptam. 1981.október 13-án. (aztán 3 év múlva, pont az 5. évforduló napjára lett" kiírva" gyerekünk születése, aki aztán pár nappal előbb 1984. október 4-én lett világra hozva... mindannyiunk nagy örömére! nagy ajándékul.)
A házasságunk második évében jártunk, azt hittem volna, felhőtlenebb volt ez az idő. De úgy látszik, nem. Semmilyen szempontból. Legalábbis hullámvölgyekkel teli.
Nehéz lehetett megfelelnem egyszerre mint tanár, osztályfőnök, gyerek, feleség... Lett egy egészségi problémám, ami miatt kórházban kötöttem ki (tologattam az idejét, hogy egy megyei bemutató tanitást még megtarthassak - osztályfőnöki órát, egy új témakörből: Azt hiszem pályaismeretből)- én balga! Azt hiszem még az irásbeli érettségit is megvártam a kórházba mentellel. Utólag derült ki, a diagnózis: (valószinű) egy elhalt terhesség ... - ez katartikus "élmény" volt. És lecke is. Arról is, hogy mi a fontos, és mi a kevésbé... mégha az érzéketlen és gépies külvilág olykor mást is akarna elhitetni, ránk erőltetni... A 2 éves házassági évfordulónkra 3 szál piros szegfűt kaptam. 1981.október 13-án. (aztán 3 év múlva, pont az 5. évforduló napjára lett" kiírva" gyerekünk születése, aki aztán pár nappal előbb 1984. október 4-én lett világra hozva... mindannyiunk nagy örömére! nagy ajándékul.)
ebben az évben volt 20 érettségi találkozónk:
ez meg a 81-es tablókép (amin szintén elég fancsali a képem)
A noteszvégi bejegyzések szerinti szellemibb élmények:
Film: Elveszett paradicsom
Kramer kontra Kramer
Mindhalálig zene
Könyv:Edward Lewis Wallant: A zálogos
Updike: Gyere hozzám feleségül
Malamud: A segéd
Kafka: Naplók, levelek
Popper Péter: Belső utak könyve
14 megjegyzés:
Fura a múlt visszaolvasása.
Lám, számodra az lett világos, milyen viszontagságos is volt az az év.
Aki a blogunkat (a sajátot) olvassa, a mai énünkről alakít ki magának valamilyen képet - abból, amit rögzítünk, megosztunk.
Milyennek is láthat, aki sosem látott?
Nekem ezért fontos, hogy legalább egyszer személyesen is lássam a szemét, halljam a hangsúlyait annak, akit megismerni is szeretnék.
ugye nagyon nagy kulonbseget latsz a jelenkori blogbol ;s e multbapillant0sbol kiolvasva / ugyanarra a szemelyre vonatkoztatva. de hat ha megismersz valakit, akkor is csak a jelenkori enjet lathatod , bar abban mindig benee rejlik a mult is (forditva persze nem) / ezert is gazdagabb az oregseg:)
Nem egészen így vélem.
Nincs nagy különbség, a látásmód és annak kialakulása (folyamat!) vezet a mai gondolatokhoz, és ad jelzést is a jövőre. Éppen azért, mert a mában benne rejlik a múlt.
Fejleszteni is csak azt lehet, ami valahol van bennünk.
Ha Buffon grófjának igaza van, közelibb és igazabb képet kapunk az emberről, ha olvassuk, mit és hogyan ír.
Akár még ez is lehet.
Jártam már úgy, az írás elfedte a valódit. Ami nem esett messze, csak MÁS volt.
Prohászka O. kb. ezeket írja: Egy szegedi szabó mindenét eladta, hogy olvasván Tolsztoj gyönyörű regényét kivándoroljon hozzá, és szolgálatába szegődjék. Érkezésekor az író éppen nagy veszekedésben volt feleségével. A szabót is elküldte „melegebb éghajlatra”. Az azután igen ínséges körülmények között koldusszegényen és csalódva tért haza.
Aki jól ír, nem biztos, hogy szépen él, s aki rosszul ír, attól még lehet, hogy szépen él.
stali, nem ugyanazt v. hasonlót irtam én is? "a jelenkori énben mindig benne rejlik a múlt is"... s te "a mában benne rejlik a múlt"
akimoto , a stílus az ember?
stali, a valódit sokminden elfedheti , nem csak az írás:) (még az "életben" is...!)
mick, Tosztoj nem önéletrajzi regényeket irt egyrészt, másrészt sose jó a referenciális olvasás... illetve a blog inkáb dokumentum (élet), mint irodalom, vagy nem?
Aliz: Igen-igen, azzal a kiegészítéssel, hogy regényt Tolsztoj is úgy tudott csak írni, gondolom én, hogy megidézte azokat a benyomásokat, melyek élete során érték. A blog meg csuda vegyes műfaj. Még ha elfogadom, hogy dokumentum, az is szűrt valami. Se nem diplomatikus, se nem szép mindent szűrés nélkül mások elé tenni. Vannak olyan csücskei az életnek, melyek abszolút privát jellegűek.
A blog nem irodalom, bár egyes részei azzá válhatnak. Gondolok írók füveskönyveire, naplóira. Ma mindehhez alkalmas eszköz lehet a blogolás.
:)
igen, minden igaz lehet, mert különböző aspektusok, aspektusaink különböző megnyilatkozásairól beszélhetünk. Tosztojnak nagyon sokféle "figurája" volt... melyik állt volna leközelebb hozzá? diplomatikus kérdés...de mindig a viszonylatokban ábrázolt, egymáshoz képest, ívekben... nagyon sokrétű és összetett mondanivalóval...
a füveskönyv és a napló nem blog! a blog is lehet sokféle... és ki is adhatják akár könyvben, de nem irodalom! inkább beszélt mint írott műfaj - eleve...
Aki nem akar, az is "szűr",-blogban is- "mindent" senki se mond(hat) el! Ezt nem is az olvasó tudhatja, hanem aki ír, hogy mimindent hallgat el...(mégha túlsokat is mond el, látszólag)
Veszem, amit írsz.
Azt gondolom, hogy az internetre írni korunk technikai lehetősége. A blog nem szokott naplóvá összeállni. Csakugyan csevegőbb, könnyedebb műfaj. De én nem zárom ki az elektronikus naplóírás lehetőségét. Sokkal könnyebb, mint árkus papírok megtöltése tartalommal. Persze, talán akkor ne blognak, hanem naplónak nevezzük. Az én blogom alcíme Mickey-webnaplója. Évek óta naponta írok valamit
Üdv:
mick
Így van. Amit leírunk, annak természetes határai vannak. Az "énblog" veszélyeit vállalja, aki ilyesmire adja a fejét. :)
Megjegyzés küldése