Nagy örömmel olvastam néhány bejegyzésben a tejet nem szeretők meglehetősen magas arányáról! Vígasztaló számomra, hogy nem vagyok egyedül a "nem normálisok" táborában, mert mióta megszülettem, utáltam a tejet, s ebbe az anyatejet is bele kell érteni! Anyának hosszú kínszenvedés volt minden szoptatási kísérlet. Később kávéval keverve úgy-ahogy lenyeltem gyorsan, hogy lehetőleg ne legyen idő az ízét megérezni! Ami a fölét illeti, egyenesen belebetegedtem egy rövid kórházi epizód alatt, mert ott ugye szó se lehetett holmi megkülönböztető bánásmódról. Még a tej és a tejtermékek szagától is undorodtam. Azóta tudom, hogy ez a jelenség holmi enzim-probléma, nem az én szeszélyes természetem gyümölcse!
A másik, kellemes emlékem a tojás sárgája nyersen, cukorral kikeverve! Természetesen, a tojások a lehető legfrissebbek voltak, mi szedtük őket össze a tyúkok alól, miután győzedelmesen rázendítettek a hírt adó kotkodálásra. S ezek a tyúkok nem éjjel-nappali mesterséges világítás alatt összezsúfolt, egymást tépő-taposó idegbeteg kísértetek voltak, hanem az udvarban békésen kapirgáló, szemet, zöldet csemegéző boldog szárnyasok.
A disznósajt, szintén házi, füstölt, a téli disznóvágások emléke a házi kolbásszal, hurkával együtt, nameg a remegő kocsonyával! A pörkölt vér reggelire! Apa által bográcsban főzött tiszai halászlé... Tudományát megcsodálták, néha el is hívták nagyobb alkalmakra szakácsnak.
Máig is jobban szeretem a sós, mint a cukros ételeket.
Azért az édes finomságokban sem volt hiány! Hogy csak a mákos, diós hajtogatottat említsem, amúgy még langyosan a legjobb. Iduska néném híres réteseiről írtam egy bejegyzést a blogomon is. Az almás-diós kockát itt is megsütöm néha. Amíg Gilbert élt, naponta két desszert is készült, mert neki ez volt a főétel. Persze, inkább francia recepteket csináltam, mert könnyebb fajsúlyúak és kevésbé időigényesek. Félóra alatt egy háromfogásos ebéd mindennapos teljesítmény volt tőlem. Ma már feladtam a süteményezést, nem is hiányzik. Inkább egy gyümölcsöt eszem desszert gyanánt.
16 megjegyzés:
Meg se merem írni, miféle ételeket szerettem gyerekkoromban (máig). Az enzimhiányról olvastam, a keleti népek között gyakori. Atavisztikus vonás lehet nálad, nem ritka. Pl. anyósom, egy kollégám, unokaöcséim közül kettő is hasonlóan viszonyult a tejhez.
Én mindenféle tejterméket szeretek, csak magát a nyers tejet nem. Azt sohasem tudtam meginni. De az aludtejet, a kefírt, a joghurtot nagyon szeretem. És mindenféle sajtot, minden mennyiségben!
A mákos, diós hajtogatott milyen? Lehet, hogy a pozsonyi kifli ő?
@samu: én a tejtermékekkel is így voltam! A vajat először magamba erőltettem, ma már megeszem (néha).
A sajtot 28 évesen kóstoltam meg Algériában, azóta megeszem de csak a tehéntejből származókat.
@akimoto: azért írd meg, miféle ételeket szerettél!
Még ma is, amikor a fiamat vagy az unokákat látom egy pohár tejet csak úgy uzsonnára lehörpinteni, a gyomrom fordul egyet...
A hajtogatott - úgy vélem - kelt tésztája miatt volt vastagabb a bejglinél.
@stali: a hajtogatott a bejglihez hasonló, csak sokkal vestagabb, kelt tésztából készült. Lekváros, kakaós kifli is járt mellé...
@mick: valószínű. Még sütőbe tevés előtt megkenetett felvert tojás sárgájával, kivétel után még forrón cukros vízzel.
Nyammm.
Bocsánat! A fenti hozzászólásomban az aludttejből kimaradt egy t betű. Sajnos ott már nem tudom kijavítani. :-(((
@samu: semmi probléma! Nekem meg az aludttej maradt ki az étrendemből! Pedig sokak szerint orvosság!
Bizony, finom az igazi aludttej. Csak sajnos a mai, tartósított tejek nem alszanak meg. :-(( Gyerekkoromban nyáron minden este ittunk aludttejet. Most kefírt eszem helyette.
Akkor most elmondok valamit a régi időkből. Barátnőmék szinte teljesen önellátóak voltak a tanyán, boltból csak gyufát és petróleumot vettek. Meg sok sót, disznóvágás előtt.
Nagyon sokféle falusi ételt náluk ismertem meg, többek között a tarhó nevű csudafinom joghurtfélét. Frissen fejt tejet kb. 40 fokra melegítettek, belekeverték a "tarhómagot", ami nem volt más, mint a családfő tarhójának maradéka a bögre alján, ezzel oltották be a következő egy-két liter meleg tejet. Bögrékbe osztották, meleg helyre - pl. kenyérsütés után a langyos kemencébe - tették, másnapra megaludt. A bögréket kosárban leeresztették a kútba, a tanyai hűtőszekrénybe.
Megkérdeztem Marika nénit, mivel oltják be a tejet. Nem nagyon akarta megmondani, aztán csak kibökte. Tavasszal a húsvétra levágott tejesbárány megszárított oltógyomrából tesznek egy darabot az első főzetbe, utána már a házigazda bögréjében félretett tarhó savassága és még valamilyen hasznos összetevője alvasztja meg. A joghurt is hasonlóan készül, én nagyon kedvelem.
Flora, utólag megbántam ezt a néprajzi leírást, húzd ki, ha úgy találod: érzékeny lelkeknek idegen az állattenyésztő pusztai nép öröksége.
Akimoto: A leírásod inkább szociográfiai adalék. Tarhó nélkül nincsen tarhó, de a hagyományos sajtkészítés is egészen hasonló eljáráson alapul. Nincs ezen titkolnivaló. csak valamiből lesz valami.
:)
Megjegyzés küldése