A család? Kösz, jól van!

Ebben az évben is a vállalati ellenőrzést vezettem. Az osztályon cserélődött a létszám. Gépírómat korábban elcsábította egy gmk, helyette kaptam egy másikat, aki egyben az SZB-titkár is volt. Funkciójánál fogva sokkal több vezetőségi értekezleten vett részt, mint én. Egyszer a KISZ-titkártól visszahallottam, hogy rendszeresen így kezdi az én SZB-titkárom a felszólalását: „A Miklóssal azt gondoltuk…” A KISZ megbízottja így replikázott vele: „Érdekesen fogalmazol: A Miklós úgy gondolta, te pedig elmondod nekünk.” A gépíró-SZB-t. becsületére legyen mondva: nem sajátította ki teljesen a véleményemet.
Mivel leggyengébb láncszemként nem tudta lerázni az ünnepi beszédek megtartását, neki kellett elmondania az április 4.-i és a november 7.-i szovjetdicsőítő beszédeket. Előttünk gyakorolta a felolvasást az irodában járkálva fel-alá. Mikor odaért, hogy német fasiszták, egészen kétségbe esett, hogy előfordulhat: el fogja téveszteni. Nagy derültséget keltve csakugyan eltévesztette.
Akadt egy ellenőröm, akinek a családja odalett Auschwitzban, később ő lett a KISZ-titkár, még később megnősült, elhagyta a cégünket, és New Yorkban lett bankár.
Egy másik ellenőröm pedig, egy fiatal lány (később férjhez ment, majd gyesre) erdélyi származású baptista volt, Wass Albert kedvelője. Szeretett volna részt venni egy Nyugaton rendezett baptista kongresszuson. Útlevél-kérelmét én természetesen támogattam, sokeszű személyzetisünk meg elutasította. Rákérdeztem, hogy mitől fél? Attól – válaszolta –, hogy gyengíti részvételével a szocialista tábort. – Aha – akceptáltam. A fejemről leolvashatta ellenvéleményemet.
Beosztottjaim között akadt egy rangidős kolléga. Az ő szlogenje ez volt, ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el. Később jöttem rá szellemessége nyitjára. Megvoltak a saját boltjai, ahová különösen szívesen ment leltározni. Egyszer lebetegedett. Én ugrottam le helyette. Elkészült a munka, s 48 ezer Ft többlet mutatkozott. Van ilyen, míg rá nem jövünk az okára. Tudomásul vettem az eredményt s hazajöttem. A boltvezető meg rám telefonál, hogy felezzünk a hasznon, megváltoztatva az eredményt. Mondom neki, ez teljesen ellenkezik jó ízlésemmel, beosztásommal. És lecsaptam a kagylót. Kolleginái tovább nyúzhatták a vezetőt, mert újra felhívott. Megint elmondtam neki saját érveimet, megtoldva azzal, hogy jól néz ki az a vállalat, ahol az ellenőrzés vezetője kezd el simliskedni. Mindenesetre leesett a tantusz. Az éves nyerészkedések hasznán több boltos osztozott elfogadós kollégámmal, innen volt ragaszkodása az általa favorizált boltokhoz.
A vállalati rendészt is nálunk helyezték el. Nem csinált belőle titkot, eljárt a rendőrségre csevegni, jelenteni. Egyik kolleginám Törökországba indult bevásárló turistaként. Elmesélte nekünk, hogy talált egy jó helyet, ahová egy100 dollárost el fog rejteni. Arra gondolt, hogy a cigarettadobozába rejti. S lőn. Ferihegyen mellélépett egy vámos, és azonnal elkérte a cigarettadobozát. Előhúzta a valutát. Kolleginánk tán azóta se látta Konstantinápolyt és a bazárt. Lekapcsolták. Én sokáig nem akartam elhinni, hogy saját kollégáját jelentette a rendész. Ám feltehető, hogy eredményeket akart felmutatni.
Egy másikkal is meggyűlt a bajom. Rendszerint felhívta a saját lakását interurbán a bolti telefonon kiszállásai alkalmával. A boltosok panaszkodtak, hogy a kutyájával cseverészik ilyenkor. Amikor beköltöztünk a nyóckerbe, a közelében laktunk. Megjegyeztem, mely szöveg a fülébe jutott kerülő úton, hogy nem szeretném, ha felkeresne kutyájával. Adódott, hogy talált magának másik munkahelyet, ahonnan nem kellett neki vidéki munkára menni. A búcsúzás alkalmával jól beolvasott. Hogy így, meg úgy, utáltam a kutyája miatt. Hát vegyem tudomásul, hogy félgőzzel dolgozott itt. Ő sokkal többet tud annál, mint amit teljesített. Csak annyit jegyeztem meg halkan, hogy milyen alapon várja el az én tökéletességemet, ő, aki alkalmasint ugyancsak nem tökéletes? Így váltunk el.
Egy év múlva telefonon bejelentkezett, hogy jönne vissza dolgozni. Mondom neki: Ide csak egyszer lehet belépni. És te elmentél. Ebben maradtunk. A leírt furcsaságok ellenére is azt hiszem, szerettem a kollégákat, és jószerével egyetértésben dolgoztunk évekig.
A család? A lányok növekedtek bölcsességben: középsősből nagycsopis lett, nagycsopisból iskolás, az iskolás pedig felsőbb osztályba lépett. Ősztől aztán továbbléptek a majomlétrán. Nem is folytatom tovább a családról szóló leírást, mert eszembe jutott egy témába vágó favicc.
– Mi a különbség a mókus, a fakereskedő és a család között?
– ???
– A mókus a fára felkúszik, a fakereskedő pedig a fára alkuszik.
– …??? … és a család?
– ... a család? Köszi, jól van.