Elég kicsi voltam még, túl sok konkrétum erről az évről nem jut eszembe.
Valószínűleg ebben az évben lehetett az, amikor én középsősként nagy büszkén bebizonyítottam a társaimnak, hogy el tudok számolni ezerig - a számok aztán egész életemben elkísértek.
Azon a nyáron volt a mandulaműtétem. Az unokabátyámmal együtt utaltak a kórházba, hogy ne legyek egyedül, a gyerekosztályon természetesen koedukált kórtermek voltak. Az unokabátyámnak gyorsan ki is vették a manduláját, én meg megfáztam, így néhány napot benn kellett töltenem. A kórteremből azonban elfogytak mellőlem a gyerekek. Hogy ne maradjak egyedül, áttettek egy felnőtt kórterembe (ma valószínűleg ez már nem történhetne meg). Gyorsan összebarátkoztam ott mindenkivel, beszédes gyerek voltam, én lettem a központ. Egy betegre emlékszem, akinek az orrmanduláját vették ki felnőttként, nem lehetett neki könnyű.
A saját műtétemből emlékszem egy folyosói vérvételre (de csak halványan), illetve arra, hogy az érzéstelenítő valami ecsetelhető folyadék lehetett, amit a számra kentek, és irtó rossz volt az íze. Valószínűleg el is aludtam tőle, mert a következő emlékem már a műtét utáni. Biztosan sok fagyit is kaptam utána meg hasonlók, de ezekre a dolgokra végképp nem emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése