1992

1992-ben nagyon sok dolog történt. Az egyetem utolsó félévét húztam le, az amerikai ösztöndíj miatt ugyanis évet kellett halasztanom. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy alig pár órám volt az egyetemen, közben meg már óraadó voltam abban a középiskolában, ahol most is tanítok.

A fennmaradó időben latin szerzőket olvastam, befejeztem a szakdolgozatom egy második századi eretnek szektáról, és készültem a keresztségre. Abban a tanévben barátkoztunk össze Gyurival, aki eredetileg alattam járt két évvel. Vele jártam Somogysámsonba egy csodálatos kis keresztény közösségbe havonta egy hétvégére. Meghatározó élmény volt, az biztos. A nagyszerű és megértő Varga Laci akkori plébános keresztelt és bérmált meg a húsvéti feltámadási misén a somogysámsoni templomban.

Rossz volt, hogy a keresztelőmre Gyuri aztán már nem jött el, dühös volt talán a készülődő esküvőm miatt, de se Laci nem kérdezett semmit, se én nem kérdeztem tőle semmit. Akkor már ez Isten meg az én ügyem lett.

Aztán nyáron volt az esküvőnk, éppen július 4-dikén, a függetlenség napján, a havihegyi kápolnában. Hétfőn lesz éppen 19 éve...

Néha elnézem az esküvői képeket, milyen fiatal voltam, milyen sok dolog állt még előttem. Néhány képen ott van Gyuri is, aki mégiscsak eljött, és egy gyönyörű Missale kötetet hozott ajándékba. A mai napig örülök, hogy a szeretet meg tudott maradni közöttünk.

A nyár a berendezkedéssel telt, ősztől pedig megkezdtem a tanítást teljes óraszámban, státuszban, akkor még a régi épületben, az állomás mellett.

Az idős kollégák, a 'nagy öregek' kedvesen fogadtak, és még az is megesett, hogy az új csoportba belépve, farmerdzsekiben, hosszú szoknyában a diákok maguk közülinek gondoltak. 1992-ből a munkahelyemmel kapcsolatban sokkal több dologra nem emlékszem, legfeljebb még a könyvtárra, és az ott működő szellemi és nikotinklubra.

Szilveszterkor sokat sírtam, arra is emlékszem. De akkor már Eszter a hasamban lakott.

Furcsa játékos az idő. Visz magával jó és rossz emléket, aztán csak visszafúj egy sikátoron át néhányat belőlük.