Hogy mi történt 1992 folyamán, nem tudom. Csak az év utolsó három hónapjára emlékszem élesen. Októberben ugyanis eldőlt, hogy nem tudom elkerülni a nagy, többesélyes műtétet. Én, aki addig a hároméves koromban átélt mandulakivételen kívül soha nem voltam kórházban, még a gondolattól is irtóztam. Aztán november végén megoperáltak, simán, sikeresen, utána pedig se kemoterápia, se sugár, semmi, csak a szokásos pár hét lábadozás.
És azóta is élek. Ha ez nem hurrá, akkor semmi. :)
És azóta is élek. Ha ez nem hurrá, akkor semmi. :)
4 megjegyzés:
De igenis, hurááá! (Nem semmi, mondja másképpen az utca embere. Ezúttal igazat adok. :)
De még mekkora!!! ::))
Még volt dolgod ideát, ahogy nekem is.
Az életnek is más, jobb íze lesz...
Megjegyzés küldése