2011. június 26., vasárnap

1992 - túl sok minden nem jut eszembe

Utána kellett néznem, melyik évben hova mentünk kirándulni az osztállyal. 1992-ben Szurdokpüspökibe. Voltam én már ott korábban még általános iskolásként (majd ha az az év jön, részletesebben mesélek róla, meg a táborról is), ebben az évben a középiskolás osztállyal mentünk. Csupa lány. Nem lehetett egyszerű velünk :-). Ezen a nyáron szívtam el az első cigarettát, utána jó sokáig többet nem is, és persze később sem szoktam rá. A kirándulás elég jól sikerült, de nagyon éles emlékeim nincsenek róla. Egy biztos, egyik osztálytársamnak életre szóló élmény volt, azzal a fiúval házasodott össze, akivel ott ismerkedett meg a faluban.

Mi volt még 1992-ben? Középiskola második osztályának második féléve, harmadik osztályának első féléve. Tanultam, készültem az egyetemre. Azon a nyáron szerelt le a bátyám a sorkatonaságtól, neki már csak egy év volt. Jó helyen volt katona, az Üllői úton a fősulin, így mindig haza tudott jönni civilben, a főiskolások között nem tűnt fel (akkor még egyenruhában kellett járniuk a sorkatonáknak). Nyáron meglátogattuk a nagymamámmal, emlékszem, rózsaszín pöttyös fehér pörgős szoknyában voltam, anyu varrta. Amíg a látogatási időre vártunk, a Népligetben várakoztunk. Nem tudtam, milyen híre van a ligetnek, mégsem nagyon döbbentem meg, amikor egy pasas elkezdte mutogatni magát, csak gyorsan másfelé irányítottam nagymamámat, mert tudtam, ha ő is meglátja, tuti szívinfarktust kap.
Leszereléskor talán az én bátyám volt az egyetlen kiskatona, aki nem a leszerelés után 3 nappal, hanem előtte 2 nappal ért haza. Elengedték ugyanis hamarabb, volt még szabadsága talán? Ő meg sietett is haza, ráért otthon bulizni örömében. Utolsó napon még elő is léptették, két vagy három fokozatot rögtön, így elég sok pénzzel tudott hazamenni. Otthon várta a munkahelye, ahol katonaság előtt összesen egy hónapot dolgozott, mivel suli után azonnal bevonult. Amennyire ódzkodott a katonaságtól, annyira jól érezte végül magát, így mi is nyugodtak lehettünk otthon, hogy minden rendben, jó helyen van. De azért jó volt már, hogy hazajött.
Más nem is nagyon jut eszembe 1992-ről, velem semmi extra nem történt, csak éltem a 16 évesek életét (részemről elég szolidan).

Nincsenek megjegyzések: