Ha....
Érdeklődéssel olvastam végig az írásaitokat. Mennyi különleges élethelyzet, mennyi válaszút, mennyi göröngyös ösvény, amin végig mentetek . Az utolsó mondatok adják a lényeget: Így van jól, ahogy van.
Én is Piafot idézem: Nem bánok semmit sem... Lehettem volna...de nem lettem. Az lettem, ami vagyok. Nehéz élet volt, de voltak szépségei: a gyermekkorom, az ifjúságom, asszonysorsom örömei, bánatai: a lányok, az unokák születése, nevelése, értelmük kibomlása, veszteségek, bántások, megint örömök váltakozva.
Visszanézve azt mondom megérte.
Érdeklődéssel olvastam végig az írásaitokat. Mennyi különleges élethelyzet, mennyi válaszút, mennyi göröngyös ösvény, amin végig mentetek . Az utolsó mondatok adják a lényeget: Így van jól, ahogy van.
Én is Piafot idézem: Nem bánok semmit sem... Lehettem volna...de nem lettem. Az lettem, ami vagyok. Nehéz élet volt, de voltak szépségei: a gyermekkorom, az ifjúságom, asszonysorsom örömei, bánatai: a lányok, az unokák születése, nevelése, értelmük kibomlása, veszteségek, bántások, megint örömök váltakozva.
Visszanézve azt mondom megérte.
3 megjegyzés:
...igazad van!!!:) egy tegnap olvasott knyvnek:Csikszentmihályi Mihály: Az öröm művészete (egyik fejezetének különösen: a sors szeretete) ugyanez a végkicsengése...:)
Visszanézve, sztoikus bölcsességgel ez a legjobb megoldás! Legjobb a szépségeire visszagondolni: ez a pozitív viszonyulás segít a továbbiakban.
1. Sará, sará
Mint hosszú copfos, barna lány,
jó édesanyám, faggattam én,
Leszek-e boldog, leszek-e szép,
s ő felelt könnyedén:
Légy szerény, mint én,
légy elégedett szívem,
a jövőt nem sejthetem,
ahogy lesz úgy lesz,
bárhogy lesz, úgy lesz.
Később az első randevún,
egy szőke fiú hozzám hajolt,
szeretsz-e mindig, kérdezte õ,
s én feleltem könnyedén:
Légy szerény, mint én,
a jövőt nem sejthetem,
a sors ezer rejtelem,
ahogy lesz, úgy lesz,
bárhogy lesz, úgy lesz...
Nekem is van már gyermekem,
egy szőke kislány,
ki csak az enyém,
leszek-e boldog, leszek-e szép?
s én felelek könnyedén:
Légy szerény, mint én,
légy elégedett szívem,
a jövőt nem sejthetem,
ahogy lesz, úgy lesz.
Bárhogy lesz, úgy lesz!
2. „Lehettem volna oktató, s nem ily töltőtoll koptató szegény legény...”
Megjegyzés küldése