La Divina

Ahány útkereszteződés, annyi ha. Nem könnyű eldönteni, nekem nem könnyű, akkor így mondom, melyik volt fontos. Hogy a sok HA által megjelölt útkereszteződés után kirajzolódó utak vajon más irányba vitték volna az életem, mármint gyökeresen más irányba, na azt azért kétlem.

Azt hiszem, a kezdő és a végpont rögzített, a honnan és a hova ismert, a kettő között meg ... ide-oda kanyarog, de az talán majdnem mindegy. Persze nem úgy mindegy, hogy nincs jelentősége, hanem úgy, hogy az ember mindenből mást tanul, akkor ha az egyik HA esetében balra lép, akkor valamit előbb tanul meg, ami a célig kell, ha meg jobbra akkor egy másik valamit. Na így mindegy. Mert a végére meg mindent meg kell tanulnia.

Gondolkodtam, mik azok a HA-k, amik miatt jelentősen sokat tanultam meg valamiből. Nem biztos, hogy mindre emlékszem, de azért a legfontosabbakra igen. Tanulságok vannak. Megbánás? Hú, ez a legnehezebb kérdés. A legvégén derül csak ki majd.

Gyerekkori nagy HA az nincs. Szerintem. Az nem a nagy döntések időszaka volt nekem. Középiskolában már kellett dönteni, amikor nem lettem orvos. Nagy döntés volt, de végül mindegy lett. Nem lettem pszichiáter. Ha most az lennék, akkor sem lenne sok dologban más az életem. Mert mit csinálok? Beszélgetek. Mondjuk angolul sokszor, de nem ez a lényeg. A munka a segítség. Lehetnék szociális munkás is ennyi erővel, de akkor talán többet innék.

Az egyetem nagy HA-ja, az hogy nem lettem irodalomtanár is, jó sok girbe-gurba útkeresést adott. Kiváló döntés volt egyébként így utólag. Minden bizonnyal lemaradtam volna egy csodálatos költő barátságáról, az esélyről, hogy egy fantasztikus filozófusnál írjam a szakdolgozatom, és arról, hogy(az akkor még/már nem is létező) szabad bölcsészként végezzem az egyetemet. A szabadságban kényszerűen hosszabbak az utak, de többet lehet tanulni. Gondolom én.

Felnőttként sokáig megkímélt az élet a nagy döntésektől, aztán egy túl nagyot gondolt nekem egy beteg gyerek miatt. Nem tudok nehezebb HA-t már a hátralevő éveimre sem elgondolni. Ha akkor másképpen döntök ... Ez nehéz, mert nem tudom, van-e értelme jó és rossz döntésekről beszélni. Erkölcsileg nem tudtam jó döntést hozni, az biztos. Ez a HA egy nagyon furcsa, sötét útra vitt, gyanítom, Dante is járt már erre. Megyek előre, ha jól gondolom, hogy erre van az előre. Sötét erdő ez. "Kusza, vad vadon."

De szép lassan minden erdőből ki lehet érni, "miként a mérnök, ki a kört szeretné megmérni".

Színjáték ez, hiába. A színpadon mi, az örök emberek. Ki lassabban, ki gyorsabban ér körbe. Sietni úgysem lehet.