Hogy is volt?

Nem volt net egész délelőtt, majd valamikor késő délután mégis megérkezett.
Addig megírtam word formátumban, s most képtelen vagyok áttenni.

Ilyenkor szoktam ráfogni a sors kezére, miszerint betette a lábát - a kutyát nem érdekelné, amit leírtam.

Nos, mégis egy rövid részletet újraírok, ha sikerül.

A kérdés nem kérdés. Nincsen "volna " és nincsen "ha".
Mindannyiónknak egyetlen élete van, a döntéseink pedig akár helyesek, akár nem, kijelölik, melyik úton haladunk tovább. (Egy azonban bizonyos: "kiterítenek úgyis".) És bizony, a döntést követően értelmét veszíti a tépelődés is. Mert nem az lett.

Még elelmélkedtem azon az apró tényen is, hogy az általam olvasott blogolók bizonyos azonosságokat mutatnak - utaltam a 30 év körüli, párkereső bloggerinák visszatérő sirámára (miért fogom ki MINDIG az ugyanolyan pasasokat?!?), valamint arra az apróságra, hogy naná, amíg ugyanazzal az elvárással fordulunk mindenki felé, magunkat sosem vizsgálva, ugyan mi a fenét csinálhatunk mindannyiszor ugyanúgy, amitől világgá megy bármely célszemély? Aztán még következtetést is vontam le mindezekből, miszerint lehet görcsösen ragaszkodni álmainkhoz. Csak éppen nem vezet el a valóságba, ami lehet szebb, mint az álmok.

Aztán tettem egy kört a magánéletemben is. Talán ezért nem engedte ez a kedves blogisten, hogy ezen a fórumon is megmutassam, hogyan változik az életem. És ez már nem volna, és nem ha. Ez a valóság, még akkor is, ha a kezdetei közel 50 évre nyúlnak vissza.

Talán meg merem kockáztatni: minden úgy jó, ahogyan van. És azt még mellé, mert egyre többször érzem, mennyit segít a mának, a jövőnek. Minden azért történik/nem történik, hogy az a javamra válhasson. A bölcsesség eredeti forrása az apai kútfő.