1992. Jó kis költözős, és igencsak viharos év volt. Akkor második éve építettem(építettük) a házunkat.
És 1992 volt az az év, amikor nem haladtunk vele, mert minden elfogyott, ami a beköltözéshez kellett volna. MINDEN.....
Aztán az augusztus forró agyramenős kánikulával indított és bennem elpattant az utolsó húr, elszakadt az utolsó és addigra nagyon vékonnyá fogyott cérnaszál. Akkor egy déltájban, (délutános voltam) munkába készülődtem, és akkor szakadt el..... elmondtam mindenkinek, hogy hol lakik az énistenem, és hogy hívják, ki, és mit tehet kivel........ Átköltöztem a félkész - se házba. Víz ugyan volt, de villany még nem. Egyik szoba, már le volt betonozva és volt hálózsákom... meg ilyenek.
November közepére pedig elkészültünk a fűtéssel is, és ki volt meszelve - egyszer minden. És akkor 1992 karácsonya volt az első amit ott töltöttünk, azóta pedig még tizenennyolc másikat is. Nagyon szeretjük ezt a házat, mert magunk építettük, saját magunknak.
Nem az ellenségünknek, és nem eladásra.
Nem az ellenségünknek, és nem eladásra.
Szóval felépült végül a házunk.....
2 megjegyzés:
Pár évvel előbb (és tovább tartott), de ez elég ismerős...
Mint már annyi minden:)
....tudod rhumel - sokszor elgondolkodom ezen a sok párhuzamosságon. Ahogy a völgyeink ispárhuzamosan futnak fel a hegyeinkhez, úgy az idősíkjaink is. Sok mindent nem szeretnék az életben, van pár dolog viszont amit nagyon. Mondjuk veled összefutni nagyon szeretnék valahol a Keleti - Mecsekben....
Megjegyzés küldése