Nos, az én mi lett volna ha... történeteim kicsit fordítottak.
1.
Nem az a kérdés, hogy mi lett volna ha, hanem az, hogy mi nem lett volna, ha...
Pontosan tudom, mi lett volna, ha nem lépem meg azt, amit meg kellett lépnem.
Minden maradt volna ugyanúgy, mint addig volt.
Ugyanolyan boldogtalan, érzelmi sivatagban élnék, mint tizen -évvel ezelőtt. Ugyanolyan agyondolgozott, halál fáradt, magam számára elveszett lény lennék, örömtelen, zaklatott és magányos, az életem pedig változatlan.
De egy eldöntendő kérdésre, hogy akarom-e továbbra is így élni az életemet, azt válaszoltam végre, hogy nem. Nem akarom.
Jó döntés volt.
Sok fájdalommal járt, sok fájdalmat okoztam, sok nehézséggel néztem szembe, több ember életét változtattam meg és sok örömet és boldogságot kaptam.
Jó döntés volt.
Köszönöm, hogy volt aki segítsen a döntésben.
2.
Már csak később jutott eszembe, mi is lenne az idevaló történet.
Amikor anyám tizenéves volt, mindenképpen boltos akart lenni. De vékonyka kislány volt, és a boltos nem vette fel kereskedő tanoncnak.
Anyám úgy érezte minden álma romba dőlt, teljesen elkeseredett, kétségbe esett, hogy már belőle nem lesz semmi, hetekig nem is tudta mitévő legyen.
Aztán az élete úgy hozta, hogy mindenféle tanfolyamot végzett, egészségügyi pályára került, leérettségizett, elvégezte a kétéves képesítő tanfolyamot, asszisztensnő lett, és hosszú pályafutása végén vezető röntgen asszisztensként ment nyugdíjba.
Hát csak képzeld el- mondogatja- hogy mennyivel rosszabb életem lett volna egy boltban, a lisztes és cukros zsákok cipelésével, az üveghegyek pakolgatásával, a tejes hűtő takarításával...
Ha akkor felvesznek kereskedősegédnek, akkor sose viszem semmire. De nem vettek fel, én meg azt hittem vége a világnak.
Az anyukám a történetét azzal szokta zárni, hogy fiam, nem tudod, melyik rossz mire lesz jó, mert minden rossz egy elkövetkező jó szülőanyja.
És ez így is van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése