1976 szeptembere óta Nyugat-Berlinben laktunk, a francia megszállási zónában, a Tegel repülőtere mögött. Az algériai 2 év után úgy éreztük, hogy a "terülj asztalkám"-at tették egyenesen elébünk, igaz, arany-kalickában, de mégis csak bekerítve, fallal körülvéve, az NDK kellős közepén. Már részletesen is megírtam francia és magyar blogomon is (http://flora.over-blog.org valamint http://floramagyarblogja.blogspot.com) berlini körülményeinket, melyeket a hidegháborús korszak kölcsönös paranoiája tett exotikussá. Gilbert a francia-német gimnáziumban tanított francia nyelvet és irodalmat. Én magam ott kezdtem tanulni a "háztartásbeli" skatulyájának művészetét: életemben először voltam munkanélküli... Mondhatom, nagyon nehéz volt megszokni. Évekig tartott, míg úgy-ahogy felfedeztem pozitív oldalait is, és bizonyos egyensúlyra tehettem szert az időszakos munkalehetőségek és a magam kedvére-épülésére végzett elfoglaltságok között. Sokan irigyeltek érte, de nekem máig is elkerülendő téma...
Berlin mégis a legszebb élmény marad: ott született fiunk, pontosan 1977. november végén. A francia katonai kórházba járogattam néha konzultációra, de akkor még nem volt mindenféle ultrahang és fénykép, egyszerű sztetoszkóppal lehetett csak a szívhangokat kihallgatni, de már az is könnyekig meghatott első hallásra: valahogy konkrétummá vált a
megálmodott kis "lakó", akiről születéséig azt sem tudhattuk, fiú-e vagy lány... Az év tulajdonképpen ezzel a várakozással telt el. Azért sokat autóztunk a nyári szünetben: elmentünk Magyarországra egy hónapra és onnan Franciaországba is, ha jól számolom, majd ötezer kilométert autózgatott fiacskánk születése előtt is, de azóta se hagyta abba...
A szülész-főorvos ezredesi egyenruhában fogadott általában, sebész volt a specialitása és nagyon megörült, amikor kiderült, hogy kijut végre neki egy kis hentesmunka a sok kiskatonai lábtörés és vakbél-műtét között: François ugyanis császármetszéssel jött a világra. Utólag ugyan megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, amikor megtudtam a 4 kiló 25 dekás és a 56 centis adatait, de sokáig bánkódtam azon, hogy életem legfontosabb eseményét "átaludtam"...
4 megjegyzés:
Nem csoda, hogy ezzel a hatalmas gyerekkel császározni kellett. És milyen bájos szép kismama voltál! Gilberted odaadással,mintha kissé befelé figyelve etetné Francois-t. Szépek vagytok együtt.
Kereken 30 éves lettem egy hónappal a születése előtt.
Gilbert születésnapját meg pont François születésének előestéjén készültünk ünnepelni, de nem lett idő a pezsgőspalack kibontására sem...
Nagyon nyugodalmas ez a második kép. Jó nézni. Meg nekem Berlin amúgy is. Mindig is. Na majd ha lesz 1989.
Nekünk is szép 6 év volt Berlin. Különösen Gilbert szeretett ott. Nekem a törökök közt volt a legjobb, Isztambulban...
Megjegyzés küldése