Balaton

Ez az év bennünket a Balaton partján talált. A Club Tihany megnyitása idején már a férjem ott volt front office manager, én meg a kétévessel költöztem '86 tavaszán. Nekünk mindegy volt, hol vagyunk, a gyest kihozta a postás ide is. Azazhogy nem volt mindegy, mert együtt akartunk lenni családilag és a Balaton mindig is nagy szerelem volt mindkettőnknek.

Ahogy olvadt a hó, mentünk. Laktunk mindenhol, eleinte a Hotel Agro szállodában, aztán albérletekben. A csernobili katasztrófa idején vagy két hétig éppen Balatonudvardiban laktunk, és ott csodálkoztunk az 1 Ft-os saláta árakon, és mit sem sejtve fürödtünk a Balatonban, mert éppen nyári kánikulai idő volt, és a part közelében a víz is huszonhárom fok fölé emelkedett. Naponta személyesen láttam Zente Ferencet mert gyakran egy időben mentünk a falu egyetlen nyitva lévő ABC-jébe.
Később, amikor nyár elején Szegedről jött J.Gyuri is dolgozni a férjem után, közösen bérletünk egy patinás balatonfüredi villát.
A gyerek alig két éves volt, ezen életkor minden nyűgével és persze örömével.
Annyi elfoglaltság volt a CT megnyitása idején, hogy hajnalban ment a férjem és késő este jött. A gyerek születésnapi tortájával napokat vártunk, hogy ott lehessen ő is a gyertya-gyújtásnál, aztán a végén a harmadik nap este kapott a vacsorájához a torta maradékából. Csak alvó állapotban látta a gyereket. Jó gyerek szokás szerint a lányunk békésen aludt addig ameddig az apja feje nem érte a párnát, úgy éjjel 11 körül, de akkor aztán kipattant a szeme, és minden baja volt. Másfél évesen szobatiszta volt, így éjszakánként pisilni kellett, szomjas volt, aztán megint pisilni kellett és minél inkább igyekeztem csitítani annál hangosabb volt,- és ez így ment minden nap vagy fél kettőig. A férjem annyira fáradt volt, hogy kisvártatva már eleve a teraszon ágyaztunk meg neki, hogy tudjon aludni legalább pár órát. Gyuri, rutinosan állandó éjszakásra kérte magát, hogy szabaduljon az éjszakai műsortól. Amikor reggel hazajött, mi húztunk ki a kertbe, hogy tudjon aludni. Az alagsorban egy Antiqvitate (régiség bolt) üzemelt, és nagyon jó barátságban voltunk a boltosékkal, remekül elkvaterkáztunk az óriási diófa alatt. Élveztük a füredi nyár minden nagyszerűségét, jártunk a városi strandra, fürödtünk a gyerekméretűre feltöltött homokos aljú partszakaszon, hazafelé gépi krémfagylaltot ettünk - ó, emlékeztek még a vaníliás és csokoládés kevert csavart fagylaltra? - sétáltunk a többi nyaralóval együtt a Tagore sétányon, és ha felhős volt az ég, akkor otthon maradtunk, mert mi ráértünk megvárni ameddig kisüt a nap, miénk volt az egész nyár. Bebarangoltuk az erdő és a part minden szegletét, ismertünk minden cicát és kutyát a szomszédos házaknál.
Persze sem kolbászból font kerítés, se fenékig tejfel nem volt azért az élet, például kézzel kellett mosnom mosógép hiányában, mert nyílván az automata mosógépemet a maga kilencven kilójával nem hoztunk magunkkal, de hamar megtanultam, hogy a mosás vegyi folyamat, és az alapos áztatás után a modern mosószerek mindent elvégeznek, nekem csak át kell nyomkodnom a ruhákat a kádban, és kétszeri öblítés is könnyedén megoldható volt, és hát nyár volt, hamar száradt minden. A fehér ingeket akkoriban még egyébként is kézzel mostuk...
A férjem kint ebédelt a Club Tihanyban, mi meg előfizettünk a Vörös Csillag szálloda konyháján és ketten a gyerekkel vígan megvoltunk. Ha éppen jöttünk a strandról, akkor vagy megettük urasan helyben, vagy elsétáltunk egy ételhordóval érte, és otthon kerítettünk sort az ebédre.

Ősszel eladták a villát - megvették a régiségboltosék, mi pedig kiköltöztünk az addigra felépült Club Tihany munkásszállására. Ez a parti jegenyesoron, a külügyminisztérium üdülője mellett volt, és van jelenleg is. Itt már teljes összkomfort volt, két szobás 'családos férőhely' a folyosó végén két automata mosógép, madárdal, friss levegő, az út túloldalán a Balaton, ismerős szomszédok, kellemes környezet. A gyereket mindenki imádta, egyik reggel a "döglött sas"-nak becézett egyik portás gyerek egy kis dobozzal állított be, hogy hazafelé jövet, hajnalban a hidegben a parti úton ezt a kismadarat találta az úton, nem akarta otthagyni a földön elhozta a gyereknek, - vigyázzon rá ő. Aztán ahogy melegedett az idő a kismadár is összeszedte magát és a dobozból elrepült az anyukájához, aki már bizonyára várta. De ez talán már 87 tavaszán volt, amikor még áprilisban is olyan hideg volt az idő, hogy még a fecskék is hóesésben repkedtek és fagyoskodtak a parti úton.