Kislányom 4. osztályos volt. Oda járt iskolába, ahol én is dolgoztam. Annak ellenére, hogy nagy iskola volt, úgy jött ki a lépés, hogy negyedikben én tanítottam őt oroszra. (Volt már ilyen a történelemben. Engem anyukám tanított 4 évig alsóban) Igyekeztem nem kivételezni vele, szegény jelentkezhetett majd kiugorva a padból, ritkán szólítottam, s piros pontot se kapott mindig, amikor megérdemelte volna. Egyszer az igazgatónő bejött az órámra. Ő nem is tudta, hogy a lányomat tanítom. No, amikor megbeszélte velem az órát, az volt az első, hogy kijelentette, a következő évben nem taníthatok ebben az osztályban, mert teljesen elnyomom a lányom. Hát utólag én is belátom, nem jó ötlet volt. A következő évben viszont tanítói végzettségű, de orosz szakkal nem rendelkező kolléga tanította.
Ebben az évben került sor az epeműtétemre is. Évekig kínlódtam, a végén már a falat kapartam. Az ultrahang kezdetleges volt még, nem mutatta ki a követ. Egy kivizsgálás után a felülvizsgáló orvos azt mondta, nem tud a kórházba utalni, ha rosszul leszek, hívjak mentőt, s majd akkor bevisznek. Kolléganőm műtőssegéd fia segítségével (azóta már orvos) kerültem a Tétényi úti kórházba, ahol az ultrahangkészülék is jó volt, s műtétet is elvégezték. Azóta a vasszeget is megeszem. Legalább hat hetet hiányoztam a suliból, ezért mivel közel laktunk az iskolához, otthon korrepetálgattam a negyedikeseket, ne maradjanak le nagyon.
2 megjegyzés:
Azt mondom igaza volt annak az igazgatónőnek.... nekem is volt olyan osztálytársam akinek az anyukája tanította a földrajzot. Ugyanazt csinálta vele, mint te a gyermekeddel.... Következő évben már más volt a földrajztanárunk....
Zsuzsa, pedagógusgyerek vagyok. Suszternek rossz cipője... a hasonlat igaz. Sasó is utal rá. Hogy ehhez mit szólna az én gyerekem, meg a gyerekem gyereke, akik szintén mind pedagógusok, jobb nem feszegetni.
Megjegyzés küldése