Köszönettel Aliz és Mick kommentárjaiért és elnézésüket kérve, hogy ki kellett törölnöm az oldalt, mert blogot tévesztettem (http://floramagyarblogja.bogspot.com)
Ezennel visszatérek az 1986-os esztendőbe. Megtaláltam az 1985-86-os kis noteszt, így az évnek legalább a feléről pontos feljegyzések maradtak fenn. A felébe is sok minden belefért: pl. lakásváltoztatás, ahol végre megoldódott a vízprobléma. A februári szünetben tíz napos kirándulásra mentünk egy frissen (Argentinából) érkezett fiatal pár társaságában, akiknek még nem volt autójuk. Az Égei-tengert követtük: Kuşadası, Aphrodisias, Pamukkale voltak első megállóink, ahol mi már jártunk 2 évvel előbb, de nemigen lehet betelni ezekkel csodálatos helyekkel. Az Iliász nyomait tapossa az ember, pedig a trójai falovat időnként restaurálják és gyerekek bújócskáznak benne! Bizonyosan sokan jártak már e blog olvasói közül Pamukkale "gyapot-szikláin", ahol szinte forró vízben mezítlábazik a turista a rózsaszín minden árnyalatában pompázó számtalan leander között... A képen Bodrum-ban ülök egyébként egy szőnyegkereskedőnél. Imádom a szép szőnyegeket, nem annyira a kifinomult perzsa, kínai, indiai selyemszövésűeket, hanem a nomád kilim és gyapjú szőtteseket, amelyekről a 6. év végén már szemre meg tudtam állapítani, hogy melyik vidékről, melyik törzsből származtak. A török kereskedők nagy pedagógusok! Folytattuk a Földközi-tenger felé, Antalya-ban is maradtunk pár napot, hogy megnézzük Perge, Side, Aspendos görög romjait, kiránduljunk Alanya erődítményéhez, melyből szinte csak a hegyről a tengerig kígyózó fal maradt meg, nem messze a szíriai határhoz. Felmentünk Thermesszos romjaihoz, ahol még hó borította itt-ott az egykori földrengés által egymásra borogatott kő-szarkofágokat. Visszafelé elkanyarodtunk Marmaris felé, s 2 órás tengeribetegség után egy kis hajó Rhodosz szigetére is átvitt bennünket 2 napra. Innen már "haza", Isztambulba...
Még egyszer jártam azon a tavaszon Antalya-ban. A fiam osztálya ment a Nemzetközi Gyermeknapra, mint francia küldöttség, erre az alkalomra készült egyen-trikóban, aminek a rányomtatott pillangós emblémáját én terveztem... Az 1 hetes utazásba sok minden belefért, még egy fogadás Turgut Özal akkori miniszterelnöknél is! A hét közepén felvonultunk a többi küldöttséggel együtt a város utcáin át. Akkor vettem észre, mennyire hasznát vettem az egykori május elsejei kötelező felvonulásoknak, melyeket még gyakorolnunk is kellett előtte! Az én 8-9 éves kis francia csoportomnak meg kellett magyarázni, mit jelent katonásan egyszerre menetelni és miközben diszkréten "Egy-kettő, bal-jobb"-ot vezényeltem, végighaladtunk a napsütötte városon!
8 megjegyzés:
A múlt nyár szép emlékeit idézted fel! Side köveit mi is koptattuk, épp naplementére értünk le a partra, feledhetetlen élmény volt.
(Hogy reggel mennyit kerestem az ibolyás képet, meg a jó írást, amiről mick is kommentelt:)) Aztán megtaláltam a helyén, a blogodban.)
rhumel
Még mindig mély nosztalgiával gondolok Törökországra, nemcsak azért, mert 25 évvel fiatalabb voltam...
Szép tavaszi napot, kedves Endi!
csodálkoztam is, hogy került ide a falból kibújó "ibolya"? bár mindenhol aktuális és mindig!:) (a mi aszfaltunk tövéből százszorszépek szoktak kinőni!:)
Bizonyíték arra, hogy a szépség mindenütt megteremhet, csak akarni kell...
Micsoda kedvet csináltál, hogy elutazzunk Törökországba. Legalább azt a Pamukkalet láthatnám!
Törökország, melyet az iráni határig, keresztül-kasul bejártunk, marad a szívem csücskében, akárcsak a törökök! Francia blogomon sokat írtam már róla, de magyarul is szándékomban áll...
akimoto, egy rövidebb kirándulással láthatsz hasonlót: ajánlom figyelmedbe Egerszalókot, ott ugyanolyan természeti képződmény van, nem olyan nagy nem olyan magas, nem olyan impozáns, de a miénk - és közelebb van.
Köszönöm, Bluemoon. Hallottam már róla, de nem kötöttem össze Pamukkaleval. Nahát! :)
Megjegyzés küldése