1999 - a változás éve

Elég sűrű év volt ez számomra, sok minden változott az év során.

Amikor januárban visszatértem a kollégiumba, a vonatnál egy kedves ismerős várt, mondanom sem kell, pasiról van szó, aki már korábban szerette volna szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat, de akkor én még nem akartam. Januárban már kész voltam egy újabb kapcsolatra, bár éreztem, hogy nem lesz nagyon hosszú távú és túl intenzív sem. De ez akkor még jól is jött, hiszen utolsó éves voltam az egyetem, diplomamunkát írtam, nyelvvizsgára készültem, mellette pedig majdnem teljes állásban dolgoztam a Hunfalvyban, heti 16 vagy 17 órát tartottam, és végzős osztályom is volt, akikkel OKJ-s vizsgára készültünk. Így hát tökéletesen megfelelt egy nem túl szoros kapcsolat azzal, hogy tart, ameddig tart, ki kell élvezni a helyzetet.

A januári vizsgaidőszak a sok munka ellenére nagyon jól sikerült, ezt máskor is tapasztaltam, hogy ha sok a dolgom, sokkal hatékonyabban tudom beosztani az időmet és jól teljesítek. Talán a legjobb átlagomat produkáltam, miközben folyamatosan dolgoztam mellette.

A következő egy-két hónap jól telt. Nappal dolgoztam/tanultam, este pasiztam, eljártunk szórakozni, jókat ettünk, jókat beszélgettünk. Aztán áprilisban ennek vége lett. Egyik napról a másikra, és akkor nem is igazán értettem az okát, de nem okozott túl nagy csalódást a dolog, hamar túltettem magam rajta. Nem is volt időm nagyon gondolkodni ezen, hiszen akkor már a finisben volt a diplomamunka elkészítése, és vészesen közeledett a nyelvvizsga időpontja is.
Néha azért ki kellett kapcsolódni, olyankor chateltem a neten (akkor persze még irc volt és nem chat), és megismerkedtem egy érdi fiúval. Eleinte úgy gondoltam, hogy én most nem akarok ismerkedni, úgyis hamarosan elköltözöm Budapestről, majd az új helyen, de mivel a fiú Érden lakott, én meg Százhalombattára készültem (szerződésem még nem volt, de a munkát már megkaptam, és albérletet is kerestek nekem a városban), így nem volt ellenemre a dolog. Néhány beszélgetés után egyeztünk meg, hogy találkozunk. Ő késett vagy 15-20 percet. Én addig soha nem vártam ennyit egyetlen fiúra sem, ő volt az első. Nem tudom, miért vártam rá ennyit, de megérte, mert jó néhány órán keresztül beszélgettünk a Margitszigeten sétálva, és irtó jól éreztem magam. Ezért aztán további találkozásokban egyeztünk meg, és egyre jobban éreztük magunkat együtt. Aztán május elején elcsattant az első csók is.

Ez után jöttek a diákjaim vizsgái, egymás után sorba. Közben persze készültem a saját vizsgáimra is, sajnos kifogtam egy olyan tanárt az egyik tantárgyból, aki egyrészt utálta a lányokat, másrészt utálta, ha valaki rajta kívül is tanított. Így hát engem duplán nem bírt. Ráadásul még nagy volt a szám is, azt különösen nehezen viselte. A komplex vizsgán (ami a közgázon gyakorlatilag az államvizsga egyik részének felel meg, az államvizsgának nevezett dolog nálunk már csak a diplomavédést jelentette) kb. 10 percem volt felkészülni három tételből, majd amikor egyik feleletembe belekötött, visszaszóltam neki. A többiek a hátam mögött megmerevedtek, hogy mi lesz ebből, de nem zavart ki, ahogy arra ők számítottak. Tovább vizsgáztam, majd miután végeztem, elmentünk Sz.-val egy múzeumba, ahol épp HVG címlapfotókból volt kiállítás. Elkapott minket az eső, bőrig ázva értem vissza az eredményhirdetésre, ahol azzal fogadtak a többiek, hogy kapok egy aranyszobrot, mivel amíg én szenvedtem a vizsgán (kb. egy órán keresztül), addig ők nyugodtan készülhettek, és ezért hálásak nekem. Azt is elmondták, hogy hármast kaptam, a többiek jegyét még nem lehet tudni, de az enyémet le tudták lesni a tanár papírjáról. És hogy ők azt hitték, simán kirúg, és milyen jó, hogy hármast kaptam. Ez utóbbiban megegyeztünk, a lányok hármasnál jobbat nem kaphattak (egy kivétel volt, őt valamiért nem utálta a tanár).

A diákjaim vizsgája nagyon jól sikerült, szépen felkészültek. A főnököm ennek ellenére nem szeretett, ugyanis nem bírta elviselni (és megérteni), hogy otthagyom a sulit és máshova megyek dolgozni. De ha egyszer a másik helyen majdnem dupla annyi pénzt kapok és még pedagógusszállóba sem kell költöznöm, akkor miért maradtam volna?

Júniusban nyelvvizsgáztam, megvédtem a diplomámat, négyes eredménnyel elvégeztem az egyetemet. Július elsejétől volt kinevezésem (rögtön határozatlan idejű) a százhalombattai szakközépiskolában, így odaköltöztem egy hetedik emeleti lakásba, amit nagyrészt az iskola fizetett. A nyár egy részét otthon töltöttem a szüleimmel, de akkor már volt aki visszavárjon, így elég sokat voltam Battán is. Sz. munkát keresett, a nyarunk még szabad volt. Augusztusban a Tisza partján sátoroztunk együtt.
A napfogyatkozást Kiskunfélegyházán néztük meg, mivel akkor ott lakott a bátyám, és egyértelmű volt, hogy mi is oda megyünk, de sajnos aznap neki vidéken kellett dolgoznia. Munka közben azért ő is látta a jelenséget, csak nem velünk.

Még az iskolakezdés előtt kiderült, hogy Sz. jól ismeri a főnökömet, nagy öröm volt, amikor erre a templomban egy vasárnap rájöttünk.

Szeptemberben nekem megkezdődött a suli, ő pedig munkát talált. Az első munkanapja épp az én diplomaosztóm napjára esett, a diplomaosztóra kivörösödött szemekkel érkezett, hiszen hajnalban kellett kelnie és eléggé fárasztó volt az első napja (ez szeptember 25-én volt).

Az év további részét munkával töltöttük, hetente egyszer jött hozzám hét közben, és a hétvégét igyekeztünk együtt tölteni. Néha hazamentünk a szüleimhez, de sokszor náluk vagy nálam töltöttük a hétvégét. Jól telt az az ősz/tél, és egy boldog karácsonyunk volt együtt.