1999 -nálam is nagy változás

Mivel az évszámok nem választják el szigorúan a történéseket: 1998 november 26-án, a születésnapom előtti napon hazaköltöztem a Ciklámen utcába -akkor még azt hittem, hogy talán nem véglegegesen - a 16 évés fiammal. Közvetlen lakásfelújítás után voltunk. Lehetőséget adtam neki, hogy bár a régi bútorokkal, + a házimozi, és Hifi rendszerrel, számítógéppel, valahogy úgy rendezze be a nagyszobát, hogy ne botladozzunk szerteszét futó kábeldzsungelben.

Sikerült.

Őszzel, az volt a terv, hogy hazaköltözöm a Körvasút-sorra, itt hagyva egyedül a lakásban Zolit.
Persze délelőttönként hazajöttem volna főzni, mosni, mosogatni.
Zoli mindig is szerette az önállóságot.
Már 7 éves korában sem szerette, ha együtt tanulok vele.
Harmadik év elején ultimátumot adott: Anyu, amíg nem hozok négyesnél gyengébb jegyet, ne akarj velem együtt tanulni, leckét kikérdezni.
Mi nem úgy tanulunk, ahogy annak idején te: mikor osztászt mondtam "benfoglalás" helyett, kinevettek.
Persze kisgyerek módjára adta elő ezt az egészet, de ez volt a lényeg.

Baba-korától szerettem volna németül, az apai anyanyelvén beszélni hozzá.
Persze Péter nem engedte: először tanuljon meg magyarul beszélni. Mi lesz, ha a 2 nyelvet keveri, vagy engem nem fog megérteni, mert te vagy itthon vele egész nap.
De ez az előző évekhez tartozik...

Igen ám, de mielőtt haza tudtam volna költözni, Péter vett egy 4 éves harcikutyaként kiselejtzett Bullmasztifot házörzőnek, mert amíg mi itthon a születésnapomat ünnepeltük, a Körvasút sorra betörtek.
Nekem viszont szálkásszőrű tacskóm volt, ami ugye harcikutyának elpusztítandó elem...
6 éves tacsit 4 éves harci kutyával ugye...
Szóval maradtam, és a fiam birodalma egy 5 négyzetméteres kisszoba lett.
Gyerekkoromban nekem megfelelt, no, de változnak az idők...
Szóval alaposan megszenvedtük egymást. No, meg amikor ők nem a garázsban a zenekart, hanem a nagyszobában a DJ asztalt-ők sem jártak diszkóba, a házibulit szerették, persze a mamák zsíroskenyere, pogácsája, szendvicsei, stb. mellett...