1999-ben nem értem rá unatkozni

Az ezredforduló előtti éveket, így 1999-et is már utolsó munkahelyemen, a jezsuita Távlatok szerkesztőségében töltöttem (ahonnan később nyugdíjba kerültem). Immár 4. éve foglalkoztam mindazzal, ami az olvasószerkesztő feladata, és még sok mással is, ami egy nagyobb lapnál nem lett volna az olvasószerkesztő feladata. Kinek-kinek a fantáziájára bízom, mi minden adódhat az alapfeladat mellé.
Mivel jezsuita lapnál dolgoztam, figyelmünk sokfelé irányult. Pl. II. János Pál egymásután megjelenő enciklikáira, melyek a 2000. éves nagy jubileum megünneplését célozták. Hadd emlékeztessek arra, hogy a 2011. május elsején boldoggá avatandó II. János Pál már évekkel korábban (1994) közzétette a Tertio millennio adveniente kezdetű enciklikáját a jubileum megünneplésének rendjéről, hogyanjáról. 1997-et a Fiú, 1998-at a Szentlélek és 1999-et az Atya éveként határozta meg.
1999-ben a Fidesz alakította kormány alakítja a közéletet. A szerkesztőség a honi politikát is szükségképpen figyelemmel kísérte (jócskán előtte vagyunk az EU-csatlakozásnak, de már erősen haladunk felé). Ebben az évben háromnapos konferenciasorozatba kezd a jezsuita rend az Adenauer-Stiftung támogatásával, melynek a címe Európai magyarság–magyar európaiság. Mi szerkesztjük kötetbe ennek a konferenciasorozatnak a teljes anyagát.
Ám nekem azért igen különös ez az esztendő, mert egy korábban nem létező kihívással kellett szembenéznem. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia számára az Országos Lelkipásztori Intézet megbízott egy, az államiság ezredik, a kereszténység 2000. jubileumát tartalmazó, és azt méltató, szép kivitelű album megírásával és megszerkesztésével. A kivitelezés nem az enyém volt, a naptárrészben felsorolt események részletezése, összeállítása sem, de az eseményeket kísérő rövid esszék, elmélkedések, szócikkek összessége az én munkám. Rám várt még a szerkesztés is. Igen hamar felkértem valamennyi püspököt, hogy foglalják írásba, ha tehetik: vajon mit várnak az új évezredtől? Mit üzennek az új évezred híveinek? A legtöbben megírták a kért anyagokat.
Nos, elég meredek vállalkozásnak tűnt ez, részben, mert nem kevés jó nevű szerkesztő elutasította már előttem a felkérést, s ez nem bátorított igazán, többek között azért, mert a rendelkezésemre álló idő az előzőek hezitálása folytán egyre fogyott.
Mindenesetre kötélnek álltam, és jó tempóban „szállítottam” a kért szövegeket. Az munkált bennem, hogy egy ilyen megbízás ezerévenként érhet valakit. Hogy az első ezredfordulón mit szerkesztettek pergamenre, ki tudja? A következő évezred meg még nagyon sokára lesz. Tehát vállalhatom a feladatot, mert nincs senkinek a kezében összehasonlítási alapul szolgáló kiadvány. Nincs mitől tartani! Nem akarom hosszasan taglalni a munkafázisokat: A kötet elkészült 5000 pld.-ban, és el is fogyott. (Jubileum 1000 – 2000)
Párhuzamosan még egy ajánló füzetet kellett megszerkesztenem. Ez egyfajta ajánlás volt valamennyi plébánia számára: Hogyan ünnepeljék meg a jubileumi esztendőt. Ez a kb. 100 oldalas kiadvány is megjelent 40 000 pld.-ban. Nem tudom, végül is mennyi fogyott el ebből, utóbb osztogatták az érdeklődőknek. Mindenesetre ennek az összeállítása is időben elkészült.
Azt kell mondanom, 1999-ben nem értem rá unatkozni.
Magánéleti vonatkozásokról csak dióhéjban emlékezem meg. 1999-ben a már Franciaországban élő lányunk megszüli második gyermekét, aki nekünk második unokánk. Februárban jött a világra. Mivel neve Timóteus lett (Timothée), stílszerűen két levélben üdvözöltem megérkeztét, miként 2000 évvel korábban Szent Pál is két levelet írt Timóteushoz.
Muszáj kitérni rá, anyánk, szegény halálosan megbetegedett. Végigélte 1999-et, de azután hamar elhunyt 77 éves korában. Az év végét már kórházban töltötte. Requiescat in pace!