Nehéz, de boldog esztendő volt

Bizony, bizony! Már a második hónap igen kemény volt. Utolsó hónapos terhes voltam a harmadik lányommal, amikor egy szakrendelés alkalmával rögtön a kórházba parancsoltak. Nem jó a baba szívhangja, mondta az orvos, valószínű nyakán a köldökzsinór. Halálra rémültünk, én befeküdtem, itthon hagyva a mamákra a két nagyobbikat. Figyeljem, kért a doki a gyermek mozgását és ha nagyon mozog szóljak, akkor meg fognak császározni. De hát az én eleven lányaim már ott bent is tornáztak állandóan. Aztán egy hét után jobb lett a szívhang, hazaengedtek. A lányom még várt otthon egy hetet és és jelezte, hogy kifelé kívánkozik. Újra kórház, szülőágy bérlet megfigyelés miatt. A család itthon izgult, én meg békésen olvasgattam egy jó regényt, amit a szülésznők felettébb csodáltak. Másnap délelőtt aztán minden bonyodalom nélkül a világra jött a harmadik leánykám. Azon a napon volt a munkahelyem évzáró közgyűlése. Mikor a párom a kórházból érkezvén belépett az ajtón az egész vezérkar, sőt a székeken ülő tagok is kérdő tekintettel fordultak felé. Az meg csak csapott a kezével - és már mindenki tudta ez is lány lett. Mindig fiút várt, mindig lányunk született - sebaj.

Három hetes volt csak a pici, már költöztünk albérletbe, mert bontották a kis öreg parasztházunkat. Ebben az évben épült a családi házunk, rengeteget dolgoztunk, míg ősszel beköltözhettünk. Nagyon boldogok voltunk: szép tágas ház, három egészséges lány, akik a távoli jövőben kettő-kettő, azaz hat fiúunokával ajándékoztak meg bennünket.

Jó év volt a 73-as!