Az én 2010-em

Az elmúlt év elég vegyesen sikerült, voltak benne jobb és kevésbé jó periódusok is.

Amikor elkezdődött, azt tudtam csak, hogy valami változás lesz az előző évhez képest, hiszen májusban tölti a kisebbik fiam a második életévét, vissza kell menni dolgozni. Már maga a munka változás az itthon töltött két évhez képest, de azt is tudtam, hogy nem akarom ugyanazt a munkát végezni ugyanazon a helyen. Ugyanazzal a munkával nem lett volna gond egy másik helyen, ill. ugyanazon a helyen is el tudtam volna képzelni a munkát más felállásban, de változatlan formában sehogy sem tetszett. Februárban jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ugyanazon a helyen folytatnám, de tennék róla, hogy mást kelljen csinálnom. Ezért aztán megpályáztam az igazgatói posztot, némi támogatással a hátam mögött. Aztán idő közben rájöttem néhány dologra. Pl. arra, hogy a támogatásom nem olyan nagy, mint amilyennek képzeltem – az emberek félnek a változástól, sokkal inkább vállalják a megszokott rosszat (tudva, hogy az nem jó), mint egy új, talán sokkal jobbat. Meg arra is rájöttem, hogy a politikusok között csak elvétve akad egy-egy tisztességesebb ember (hogy igazán tisztességes van-e köztük, azt nem tudom, de a többinél tisztességesebb néha akad). Sajnos ez a néhány kevés volt az én céljaim megvalósításához, így aztán májusban kiderült, hogy nem fogom tudni a régi helyen folytatni a munkát. Elkezdtem hát gőzerővel új munkahelyet keresni. Ekkor már azt is tudtam, ha új helyre megyek, akkor a munka is új lesz.
A nyarat még szabadságon töltöttem, szeptemberig még nem sikerült új helyet találnom, így visszamentem a régire dolgozni. Szerencsére csak másfél hónapot kellett ott töltenem, és novembertől már az új helyemen dolgozom. Itt sokkal jobban érzem magam, a munka is érdekesebb, a pénz is több, szóval úgy tűnik, minden oké. Karácsonyi ajándékként ráadásul a végleges kinevezést kaptam meg a korábbi határozott idejű szerződéssel szemben. Így aztán munka ügyben azt mondhatom, az év értékelése pozitív lett.

Év elejétől fogva folyamatosan anyagi problémáink (is) voltak, ami abban nyilvánult meg, hogy nem minden számlát tudtunk kifizetni határidőre, egyik hónapról a másikra húzódott egy-egy kifizetése. Ez eléggé frusztráló volt, nem tudhattuk, hogy mikor lesz gond egy lényegesen fontosabb számla kifizetése, aminek komoly következményei lehettek volna. Tudtuk, hogy májustól jobb lesz a helyzet, hiszen a fizetés mégiscsak több, mint a gyed, de addig is ki kellett húzni valahogy. (Ezért sem mondtam fel addig, amíg nem találtam új állást. Úgy voltam vele, kibírok néhány hónapot, a biztosat nem adom fel a bizonytalanért.) Aztán nyáron kicsit jobb lett a helyzet, de mire egyenesbe jöttünk volna, mindig történt valami. Pl. augusztusban a csőtörés cirka 130 ezer Ft-os vízszámlával, amit még mindig nyögünk, 6 havi részletben kell kifizetnünk. Szóval már nagyon szerettünk volna kicsit jobban állni anyagilag, amiben a svájci frank szárnyalása nem igazán segített. Év végére azért normalizálódott a helyzet, hiszen másfél hónapig két helyről kaptam fizetést (az előző helyen decemberben járt le a felmentési időm), így most semmiben sem vagyunk elmaradva, minden számlánk ki van fizetve, amit 2010-ben kellett kifizetni, sőt, már januári számlát is utaltam át. Jó érzés ám így nekikezdeni az évnek. 2011-re nézve optimista vagyok, úgy érzem, anyagilag mindenképpen jobb lesz, mint az előző év, remélem, ez az érzésem bejön (szilveszterkor ráültünk a pénzre :-), hogy szaporodjon).

Egészségi szempontból nem volt rossz az év, a gyerekek nem nagyon voltak betegek, mi is inkább csak náthásak voltunk, bár Sz.-t láthatólag megkínozza kicsit a stressz, az immunrendszere nincs a topon, de ezen azért lehet javítani.

A családunk gyarapodott, júliusban megszületett a keresztlányom, aki nehézkes indulása ellenére hál’istennek teljesen egészséges és szépen fejlődik. Év végén a barátnőmnek is megszületett a kislánya, ill. a tágabb családban egy kisfiú is világra jött. Családi körben temetésre nem került sor, amiért nagyon hálásak lehetünk a sorsnak vagy a fennvalónak.

Egy veszteségem volt januárban, egy évtizedes barátság szakadt meg, szerintem feleslegesen, félreértés miatt, de már nem tudok tenni ellene semmit, hiszen ha egy év alatt nem lehetett kijavítani a hibát, most már valószínűleg nem lehet.

Összességében a 2010. év mérlege mindenképpen pozitív az én személyes életemet tekintve. Kívánom mindenkinek, hogy a 2011. év jobb legyen az előzőnél!