Nem szoktam hosszú bejegyzéseket írni ide, de előrebocsátom, hogy ez most hosszú lesz, mert talán egész életem legmozgalmasabb éve volt 1973. Remélem, nem lesz nagyon unalmas senkinek sem, amit leírok. Akik akkor éltek, azoknak azért, mert fölelevenedhetnek régi emlékek, akik meg nem éltek még abban az időben, azoknak talán érdekes lesz, hogyan is zajlott akkoriban az élet, milyen volt a 70-es években gimnazistának lenni. Ahogy olvasom, sok tanár van itt, ebben a blogos csapatban. Nekik meg talán ezért lesz érdekes.
1973-ban gimnazista voltam. A Teleki Blanka Gimnáziumba jártam, és éppen 1973 elején jutottam el odáig lelkiekben, hogy nemcsak megszoktam az iskolát, hanem addigra annyira meg is szerettem, hogy már akkor elkezdtem gyászolni, hogy másfél év múlva el kell majd mennem onnan. 1973 elején ugyanis harmadik gimis voltam. Akkoriban kezdtem el írni azt a naplószerű irományomat, amely a gimnáziumi éveimről készült. (Ld. a bejegyzésemet az 1970-es évnél!) Milyen jó, hogy megvan az irományom, mert most is abból puskázom, amikor leírom, mi minden történt velem 1973-ban. Tehát, nézzük sorban!
Január 30-án részt vettem a "Magyarán szólva" című rádióműsor felvételén. (Vajon emlékszik még valaki erre a műsorra?) Azért kaptam meghívót erre az 50. adásra, mert nagyon sokat írogattam a műsornak, és mint aktív hallgatót, engem is behívtak. A műsorban való eredményes szereplésemért kaptam egy könyvet. Nagyon örültem neki. (Akkoriban már teljes iramban arra készültem, hogy nyelvész lehessek. Ez volt minden vágyam. Sajnos nem teljesülhetett az álmom.)
Február 16-án részt vettem orosz nyelvből az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny első fordulóján, az írásbelin. Öt órán át írhattuk a dolgozatot, a téma a szabadidő volt. Sajnos abban az évben nem jutottam tovább, csak negyedikben, de jó gyakorlás volt a későbbiekhez. Amúgy nagyon élveztem.
Február 24-én az igazgató úr minden évfolyamnak tartott egy kis beszédet a már majdnem kész díszteremben. Az történt ugyanis, hogy a hét elején visszaállították az építkezés előtti rendet. Az építkezés 1971 nyarán kezdődött. Hát, az nagy szám volt! Akkor építették a központi fűtést (addig vaskályhák, ill. cserépkályhák voltak a termekben), valamint kicserélték a teljes villanyhálózatot, ill. új előadótermeket alakítottak ki és három terem összenyitásával megépítették a dísztermet. Ez óriási munka volt, éveken át tartott, és persze közben folyt a tanítás. Sokszor nem volt villany, ezért nem szólt a csengő. Így azután több, mint két évig én kolompoltam. Teljesen véletlenül választottak ki éppen engem. De nagyon élveztem. Jó hecc volt. Minden óra elején és végén két emelet futás a kolomppal föl és le. Persze nagyon pontosnak kellett lennem, mert figyelték, hogy mikor csöngetek. Az eredeti tervek szerint 1973. január 1-re kellett volna mindennek elkészülnie, persze egy kicsit csúszott az építkezés befejezése. Az átépítés alatt kicsit lazább volt a házirend, ezért kellett most összegyűlni a díszteremben és meghallgatni, hogy visszaállítják az 1971 szeptember előtti házirendet. Nem mindenkinek tetszett a dolog. Akik nagyon hőzöngtek, azokat kirakták az iskolából. Szerencsére alig néhány diákot érintett ez, hiszen nem a hőzöngés volt a jellemző az iskolában.
Márciusban indult csak be igazán az élet számomra, amikor mindenkinek kiosztottak az iskolában egy Budapesttel kapcsolatos feladatlapot. Budapesttel kapcsolatos kérdések, feladatok voltak rajta. Megoldottam őket és beadtam a lapot. Pár nap múlva hívattak a tanáriba. Kiderült, hogy hibátlan volt a lapom. Mondták, hogy vasárnap lesz a Budapest-vetélkedő első fordulója, szeretnék, ha én is részt vennék benne. Persze nem egyedül, hanem csapatverseny volt. A vetélkedőnek az volt a címe, hogy: "Egy évszázad Pesten és Budán". A fiatalabb olvasók talán nem tudják, hogy 1973. november 17-én ünnepelte a fővárosunk Óbuda, Buda és Pest egyesítésének századik évfordulóját, és egész évben voltak ezzel kapcsolatos rendezvények. A vetélkedőt Budapest 100 éves, valamint az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) 25 éves fennállása alkalmából rendezték meg üzemi-vállalati, valamint középiskolai szinten. Ebbe a középiskolás vetélkedőbe nevezett be a mi iskolánk is. Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a részt, a lényeg az, hogy három forduló volt, jó sok és nehéz feladattal, és nagy örömünkre a végén megnyertük. Négyen voltunk a csapatban, négy lány. Jutalmul nyáron 10 napos társasutazáson vettünk részt Moszkvában és Leningrádban.
Május 1-én iskolánk lányai minden évben részt vettek a felvonulás utáni tornagyakorlat bemutatásában. Ne nevessetek ki, de én szerettem csinálni ezeket a gyakorlatokat. Jó volt a zene (általában Liszt Ferenc valamelyik műve), és sokkal kellemesebb volt ezt a gyakorlatot próbálni heteken át a tornaórákon, mint pl. a gerendán vagy más hasonló szörnyűségen tornázni. Arról nem is beszélve, hogy május 1-hez közeledve már kint, a téren is voltak összpróbák, ilyenkor mindig elmaradt az utolsó két óra. Az iskoláról szóló irományomban szerepel, hogy ebben az évben (1973-ban) érdekes volt a munkanapok áthelyezése. (Ja, ehhez tudni kell, hogy akkoriban mi még ugye szombaton is jártunk iskolába!) Szóval: mivel május 1-e keddi napra esett, szombaton a hétfői órarend szerint tanultunk, vasárnap (!) a szombati órarend szerint, majd a hétfő szabadnap volt a vasárnap helyett, utána meg következett az amúgy is szabadnap, a május 1-e. Ezt csak az érdekesség miatt írtam le, mert akkoriban gyakran előfordult, hogy így átcsoportosították a napokat, hogy a szabadnapok egymás mellé kerüljenek.
Május 19-én volt a Bosnyák tér mögött lévő Csömöri úti sportpályának a hivatalos felavatási ünnepsége. Természetesen részt vettek a kerület iskolái, így a mi iskolánk is. Ugyanazt a tornagyakorlatot mutattuk be, amelyet május 1-én, a Felvonulási téren. Az egésznek csak az az érdekessége, hogy akkor avatták föl hivatalosan, Budapest egyesítésének 100. évfordulója alkalmából, mi pedig már kb. két éve jártunk oda tornaórákra meg egyéb alkalmakra (pl. a honvédelmi napokat is ott tartották). A tornaórákra akkor jártunk oda, amikor az iskolai nagy építkezés miatt hónapokig nem lehetett bemenni a tornaterembe. (Persze csak addig volt erre lehetőség, amíg jó volt az idő, mert az nyitott pálya. Utána mindenféle nagyobb teremben tornáztunk az iskolában, ill. a Széchenyi fürdőbe jártunk úszni, amíg márciusban végre bejuthattunk az időközben felújított tornaterembe.)
1973. május 25-27-én ünnepeltük iskolánk 100 éves fennállását. Addigra persze befejeződött a nagy építkezés. Csodálatos volt a centenáriumi ünnepség, boldog voltam, hogy éppen abban az időben jártam oda. Még ma is szép élmény visszagondolni rá. Volt egy nagy ünnepség a Sportcsarnokban, azután sportünnepély az iskolaudvaron, iskolatörténeti kiállítás az iskolában, valamint egy irodalmi műsor. Azt én konferáltam. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra.
Vége lett a harmadik osztálynak, de még mindig 1973-at írtuk. Nyáron dolgoztam egy hónapig (akkoriban szokás volt, hogy nyáron dolgoztunk), és a fizetésemből, valamint az év közben megspórolt pénzemből vettem egy MK-25-ös, BRG kazettás magnót! Nagy öröm volt ez számomra!
Júliusban ismét megjelent a címem az Ifjúsági Magazinban. Akkoriban nagyon szerettem levelezni, és sok levelezőpartnerem volt, magyarok, külföldiek egyaránt. A német nyelvet is jól tudtam így gyakorolni. Bár nem sokan, de azért még vannak olyanok, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Ennyi évtized után!
Augusztusban megvettük a füzeteket és a könyveket, és akkor az olyan hihetetlen volt számomra, hogy utoljára. Véget ért a nyár, és eljött az utolsó tanév a gimiben, a negyedik. Szinte föl sem fogtam, hogy negyedikes lettem. Ha nem szólt volna rám az egyik osztálytársnőm, akkor az évnyitón automatikusan beálltam volna a harmadikosok helyére, oda, ahol az előző évben álltunk az udvaron. Olyan hihetetlen volt ez az egész. Pechünkre épp harmadik év végén ment el az a tanárnő, aki három évig tanította nekünk a matekot és a fizikát. Így most egy-egy másik tanárnő vett át minket az utolsó év elején. Hát, ettől nagyon megijedtünk, de azután megszoktuk őket is.
Ősszel elindult az iskolában a Nyelvi Játékok Klubja, amelynek a vezetésével engem bíztak meg. Nagy élvezettel és lelkesedéssel csináltam. Közben beneveztem magyar nyelvből az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre. Az első fordulóban egy tanulmányt kellett írni. Hogy mi lett a verseny vége, arról most nem írok, mert az már 1974-ben volt.
Október elején ismét volt egy Budapest-vetélkedő, mégpedig a Fővárosi Művelődési Házban. Ennek semmi köze nem volt a tavaszihoz, amelyet az iskolánk csapata nyert meg. Ez a vetélkedő a budapesti ifjúsági klubok közötti verseny harmadik fordulója volt. (Az első fordulóban kiállítást kellett rendezni a klubban, a második fordulóban meglátogattak egy klubfoglalkozást, a harmadik forduló volt ez a vetélkedő.) A mi iskolánknak is volt egy klubja, így kerültünk be ebbe a vetélkedőbe. 5 fős csapatok vehettek részt, ill. volt mindegyik csapat mögött egy 25 fős, ún. segédcsapat, de ők csak bizonyos feladatokban segíthettek. Nagyon klassz volt ez a vetélkedő is. Sokáig vezettünk, de az utolsó feladat hazárdjáték volt, nehezek voltak a kérdések, a segédcsapat nem szólhatott, így a végén jól lemaradtunk, mert sok pontot veszítettünk. Nagyon el voltam keseredve. Nem magam miatt (hiszen nekem semmi sem függött ettől), hanem azért, mert az iskolám kiesett a további fordulókból.
November közepén megjöttek az első kósza hírek az érettségiről, később azután ki is hirdették a végleges változatot. Abban a tanévben ugyanis sok mindent megváltoztattak a korábbi évekhez képest. Közben készült a tablónk, az egyetemek, főiskolák tájékoztatókat tartottak a leendő jelentkezőknek. Lassan elmúlt az első félév. Örömmel készültem az utolsó iskolai karácsonyi szünetre, mindenféle programokat tervezve. A programokból nem lett semmi, mert december 25-én belázasodtam és két hétig nyomtam az ágyat. Számomra így végződött ez az igazán mozgalmas 1973-as év.
1973-ban gimnazista voltam. A Teleki Blanka Gimnáziumba jártam, és éppen 1973 elején jutottam el odáig lelkiekben, hogy nemcsak megszoktam az iskolát, hanem addigra annyira meg is szerettem, hogy már akkor elkezdtem gyászolni, hogy másfél év múlva el kell majd mennem onnan. 1973 elején ugyanis harmadik gimis voltam. Akkoriban kezdtem el írni azt a naplószerű irományomat, amely a gimnáziumi éveimről készült. (Ld. a bejegyzésemet az 1970-es évnél!) Milyen jó, hogy megvan az irományom, mert most is abból puskázom, amikor leírom, mi minden történt velem 1973-ban. Tehát, nézzük sorban!
Január 30-án részt vettem a "Magyarán szólva" című rádióműsor felvételén. (Vajon emlékszik még valaki erre a műsorra?) Azért kaptam meghívót erre az 50. adásra, mert nagyon sokat írogattam a műsornak, és mint aktív hallgatót, engem is behívtak. A műsorban való eredményes szereplésemért kaptam egy könyvet. Nagyon örültem neki. (Akkoriban már teljes iramban arra készültem, hogy nyelvész lehessek. Ez volt minden vágyam. Sajnos nem teljesülhetett az álmom.)
Február 16-án részt vettem orosz nyelvből az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny első fordulóján, az írásbelin. Öt órán át írhattuk a dolgozatot, a téma a szabadidő volt. Sajnos abban az évben nem jutottam tovább, csak negyedikben, de jó gyakorlás volt a későbbiekhez. Amúgy nagyon élveztem.
Február 24-én az igazgató úr minden évfolyamnak tartott egy kis beszédet a már majdnem kész díszteremben. Az történt ugyanis, hogy a hét elején visszaállították az építkezés előtti rendet. Az építkezés 1971 nyarán kezdődött. Hát, az nagy szám volt! Akkor építették a központi fűtést (addig vaskályhák, ill. cserépkályhák voltak a termekben), valamint kicserélték a teljes villanyhálózatot, ill. új előadótermeket alakítottak ki és három terem összenyitásával megépítették a dísztermet. Ez óriási munka volt, éveken át tartott, és persze közben folyt a tanítás. Sokszor nem volt villany, ezért nem szólt a csengő. Így azután több, mint két évig én kolompoltam. Teljesen véletlenül választottak ki éppen engem. De nagyon élveztem. Jó hecc volt. Minden óra elején és végén két emelet futás a kolomppal föl és le. Persze nagyon pontosnak kellett lennem, mert figyelték, hogy mikor csöngetek. Az eredeti tervek szerint 1973. január 1-re kellett volna mindennek elkészülnie, persze egy kicsit csúszott az építkezés befejezése. Az átépítés alatt kicsit lazább volt a házirend, ezért kellett most összegyűlni a díszteremben és meghallgatni, hogy visszaállítják az 1971 szeptember előtti házirendet. Nem mindenkinek tetszett a dolog. Akik nagyon hőzöngtek, azokat kirakták az iskolából. Szerencsére alig néhány diákot érintett ez, hiszen nem a hőzöngés volt a jellemző az iskolában.
Márciusban indult csak be igazán az élet számomra, amikor mindenkinek kiosztottak az iskolában egy Budapesttel kapcsolatos feladatlapot. Budapesttel kapcsolatos kérdések, feladatok voltak rajta. Megoldottam őket és beadtam a lapot. Pár nap múlva hívattak a tanáriba. Kiderült, hogy hibátlan volt a lapom. Mondták, hogy vasárnap lesz a Budapest-vetélkedő első fordulója, szeretnék, ha én is részt vennék benne. Persze nem egyedül, hanem csapatverseny volt. A vetélkedőnek az volt a címe, hogy: "Egy évszázad Pesten és Budán". A fiatalabb olvasók talán nem tudják, hogy 1973. november 17-én ünnepelte a fővárosunk Óbuda, Buda és Pest egyesítésének századik évfordulóját, és egész évben voltak ezzel kapcsolatos rendezvények. A vetélkedőt Budapest 100 éves, valamint az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) 25 éves fennállása alkalmából rendezték meg üzemi-vállalati, valamint középiskolai szinten. Ebbe a középiskolás vetélkedőbe nevezett be a mi iskolánk is. Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a részt, a lényeg az, hogy három forduló volt, jó sok és nehéz feladattal, és nagy örömünkre a végén megnyertük. Négyen voltunk a csapatban, négy lány. Jutalmul nyáron 10 napos társasutazáson vettünk részt Moszkvában és Leningrádban.
Május 1-én iskolánk lányai minden évben részt vettek a felvonulás utáni tornagyakorlat bemutatásában. Ne nevessetek ki, de én szerettem csinálni ezeket a gyakorlatokat. Jó volt a zene (általában Liszt Ferenc valamelyik műve), és sokkal kellemesebb volt ezt a gyakorlatot próbálni heteken át a tornaórákon, mint pl. a gerendán vagy más hasonló szörnyűségen tornázni. Arról nem is beszélve, hogy május 1-hez közeledve már kint, a téren is voltak összpróbák, ilyenkor mindig elmaradt az utolsó két óra. Az iskoláról szóló irományomban szerepel, hogy ebben az évben (1973-ban) érdekes volt a munkanapok áthelyezése. (Ja, ehhez tudni kell, hogy akkoriban mi még ugye szombaton is jártunk iskolába!) Szóval: mivel május 1-e keddi napra esett, szombaton a hétfői órarend szerint tanultunk, vasárnap (!) a szombati órarend szerint, majd a hétfő szabadnap volt a vasárnap helyett, utána meg következett az amúgy is szabadnap, a május 1-e. Ezt csak az érdekesség miatt írtam le, mert akkoriban gyakran előfordult, hogy így átcsoportosították a napokat, hogy a szabadnapok egymás mellé kerüljenek.
Május 19-én volt a Bosnyák tér mögött lévő Csömöri úti sportpályának a hivatalos felavatási ünnepsége. Természetesen részt vettek a kerület iskolái, így a mi iskolánk is. Ugyanazt a tornagyakorlatot mutattuk be, amelyet május 1-én, a Felvonulási téren. Az egésznek csak az az érdekessége, hogy akkor avatták föl hivatalosan, Budapest egyesítésének 100. évfordulója alkalmából, mi pedig már kb. két éve jártunk oda tornaórákra meg egyéb alkalmakra (pl. a honvédelmi napokat is ott tartották). A tornaórákra akkor jártunk oda, amikor az iskolai nagy építkezés miatt hónapokig nem lehetett bemenni a tornaterembe. (Persze csak addig volt erre lehetőség, amíg jó volt az idő, mert az nyitott pálya. Utána mindenféle nagyobb teremben tornáztunk az iskolában, ill. a Széchenyi fürdőbe jártunk úszni, amíg márciusban végre bejuthattunk az időközben felújított tornaterembe.)
1973. május 25-27-én ünnepeltük iskolánk 100 éves fennállását. Addigra persze befejeződött a nagy építkezés. Csodálatos volt a centenáriumi ünnepség, boldog voltam, hogy éppen abban az időben jártam oda. Még ma is szép élmény visszagondolni rá. Volt egy nagy ünnepség a Sportcsarnokban, azután sportünnepély az iskolaudvaron, iskolatörténeti kiállítás az iskolában, valamint egy irodalmi műsor. Azt én konferáltam. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra.
Vége lett a harmadik osztálynak, de még mindig 1973-at írtuk. Nyáron dolgoztam egy hónapig (akkoriban szokás volt, hogy nyáron dolgoztunk), és a fizetésemből, valamint az év közben megspórolt pénzemből vettem egy MK-25-ös, BRG kazettás magnót! Nagy öröm volt ez számomra!
Júliusban ismét megjelent a címem az Ifjúsági Magazinban. Akkoriban nagyon szerettem levelezni, és sok levelezőpartnerem volt, magyarok, külföldiek egyaránt. A német nyelvet is jól tudtam így gyakorolni. Bár nem sokan, de azért még vannak olyanok, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Ennyi évtized után!
Augusztusban megvettük a füzeteket és a könyveket, és akkor az olyan hihetetlen volt számomra, hogy utoljára. Véget ért a nyár, és eljött az utolsó tanév a gimiben, a negyedik. Szinte föl sem fogtam, hogy negyedikes lettem. Ha nem szólt volna rám az egyik osztálytársnőm, akkor az évnyitón automatikusan beálltam volna a harmadikosok helyére, oda, ahol az előző évben álltunk az udvaron. Olyan hihetetlen volt ez az egész. Pechünkre épp harmadik év végén ment el az a tanárnő, aki három évig tanította nekünk a matekot és a fizikát. Így most egy-egy másik tanárnő vett át minket az utolsó év elején. Hát, ettől nagyon megijedtünk, de azután megszoktuk őket is.
Ősszel elindult az iskolában a Nyelvi Játékok Klubja, amelynek a vezetésével engem bíztak meg. Nagy élvezettel és lelkesedéssel csináltam. Közben beneveztem magyar nyelvből az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre. Az első fordulóban egy tanulmányt kellett írni. Hogy mi lett a verseny vége, arról most nem írok, mert az már 1974-ben volt.
Október elején ismét volt egy Budapest-vetélkedő, mégpedig a Fővárosi Művelődési Házban. Ennek semmi köze nem volt a tavaszihoz, amelyet az iskolánk csapata nyert meg. Ez a vetélkedő a budapesti ifjúsági klubok közötti verseny harmadik fordulója volt. (Az első fordulóban kiállítást kellett rendezni a klubban, a második fordulóban meglátogattak egy klubfoglalkozást, a harmadik forduló volt ez a vetélkedő.) A mi iskolánknak is volt egy klubja, így kerültünk be ebbe a vetélkedőbe. 5 fős csapatok vehettek részt, ill. volt mindegyik csapat mögött egy 25 fős, ún. segédcsapat, de ők csak bizonyos feladatokban segíthettek. Nagyon klassz volt ez a vetélkedő is. Sokáig vezettünk, de az utolsó feladat hazárdjáték volt, nehezek voltak a kérdések, a segédcsapat nem szólhatott, így a végén jól lemaradtunk, mert sok pontot veszítettünk. Nagyon el voltam keseredve. Nem magam miatt (hiszen nekem semmi sem függött ettől), hanem azért, mert az iskolám kiesett a további fordulókból.
November közepén megjöttek az első kósza hírek az érettségiről, később azután ki is hirdették a végleges változatot. Abban a tanévben ugyanis sok mindent megváltoztattak a korábbi évekhez képest. Közben készült a tablónk, az egyetemek, főiskolák tájékoztatókat tartottak a leendő jelentkezőknek. Lassan elmúlt az első félév. Örömmel készültem az utolsó iskolai karácsonyi szünetre, mindenféle programokat tervezve. A programokból nem lett semmi, mert december 25-én belázasodtam és két hétig nyomtam az ágyat. Számomra így végződött ez az igazán mozgalmas 1973-as év.
17 megjegyzés:
hát Samu kedves, nagy élvezettel olvastam az írásod. Te is legalább úgy szerettél középiskolásnak lenni, mint én. Életem legszebb négy éve volt (érdekességként csak. Hugi lányom hatosztályosba jár, most 10. osztályos, és legalább annyira szeret gimisnek lenni) É még egy.
Írod ezt: "A fiatalabb olvasók talán nem tudják, hogy 1973. november 17-én ünnepelte a fővárosunk Óbuda, Buda és Pest egyesítésének századik évfordulóját, és egész évben voltak ezzel kapcsolatos rendezvények..." És kiadtak erről egy csodaszép 3x2 (dupla) bélyegsorozatot, hát, ha megtalálom beszkennelem és elküldöm neked. http://www.freeweb.hu/szgbe/2820_21.jpg
Köszi szépen a bélyegek képét! Igen, nagyon szerettem azt az iskolát! Nekem is az volt életem legszebb négy éve. Akkoriban kinevettek az osztálytársaim, amikor nagyban lelkesedtem az iskoláért, de ma már nem nevetnek, hanem örülnek, ha valami régi dolgot küldök nekik abból az időből. Örömmel olvasták az irományomból azokat a részeket, amelyeket elküldtem nekik e-mailen.
Akartam betenni ide képeket is, de nem sikerült. Nem oda tette, ahová én akartam. Majd holnap újra megpróbálom.
Ja, és még valami: Akkor, nov. 17-én megjelent az Esti Hírlapnak az ünnepi különszáma, amely csak Bp. centenáriumával foglalkozott. Az az újság meg is van nekem még valahol a szekrény mélyén. :-)))
Samu, benned megbízhattak a tanáraid, mindig hoztad a formádat. Gratulálok - utólag. (Mennyi ismeretterjesztő könyv, színvonalas lap, jól szervezett könyvtári háttér segítette azokat, akik a sokat szidott hetvenes években is vetélkedőkön, klubokban, pályázatokon pallérozták az eszüket.)
Én is a gimit szerettem legjobban az iskoláim közül. Nagyon jó tanáraim és közösség volt.
Nagy szükség lenne ma is "nyelvvédő" körökre, műsorokra. Elrettentő, mi megy itt nyelvhelyesség, helyesírás, kiejtés terén! Még akkor is, ha a nyelv változik.
Meglep, hogy csak a hetvenes években készült el a pálya. 1957-8-ban a Telepes u.-i iskolában naponta felhívta az ofő a figyelmet arra, hogy adakozzunk az „Úttörőpark” javára. Ez lett aztán az a Csömöri úti pálya, melynek összehozásához kb. 15 év kellett. Ez a tempó is jellemző volt azokra az évekre.
Samu! Örülök 1973-ról szóló láttató leírásodnak. Elképzelem, mint egy ifjúsági film jeleneteit.
:))
Én még csak épp elkezdtelek olvasni, majd folytatom mindjárt,csak ideírom: harmadik gimis voltam akkor én is, és azon a nyáron jártam Moszkvában és Leningrádban:)))
Nahát, Rhumel, ez fantasztikus!
:-)))))))
Végigértem, na igen , azok a hetvenes évek... A mi gimnazistaságunk, hajjaj, rég volt, de bizony nagyon szép volt. Samu, nem unatkoztál, igazán tartalmas és sokszínű éved volt!
(Én kicsit figyelmetlen voltam az előbb, igaz én is 73 nyarán jártam a SZU-ban, de csak ősszel lettem harmadikos.) A Ti érettségis változásaitok azt jelentették, hogy történelemből nem volt kötelező érettségiznem. Nem épp dícséretreméltó, de máig vannak hiányosságaim emiatt.:(
A Bp-csapat másik három tagja is egy évvel fiatalabb volt nálam, tehát Veled egyidősek. :-)) Én harmadikos voltam, ők meg másodikosok, ua. osztályba jártak mindhárman.
Valóban nem volt unalmas az az év, de nagyon jó volt, nagyon élveztem. Negyedikben a második félév volt mozgalmas számomra az országos tanulmányi versenyek miatt. De az már egy másik év, sok érdekességgel.
:-))
Igen, amikor mi érettségiztünk, 1974-ben csak a magyar és a matek volt kötelező, és kettőt kellett választani. Én, mint nyelvmániákus, természetesen a németet és az oroszt választottam. (Német tagozatos voltam.) Ja, és abban az évben nem írták be a jegyet az érettségi bizonyítványba, csak azt, hogy megfelelt vagy dicsérettel megfelelt. Ez egy kísérleti év volt. Volt még néhány kisebb változtatás is, de ezek voltak a fontosabbak. A későbbi években azután a zömét visszaállították.
Kedves Akimoto, nagyon köszönöm a gratulációt! :-)
Zsuzsa, igazad van, szegény magyar nyelv! Hát, igen, ezért akartam nyelvész lenni. Csak hát nem vettek föl a bölcsészkarra. "Helyhiány miatt."
Mick, mi azt nem értettük, hogy miért 1973-ban volt a Csömöri úti pálya nagy, ünnepélyes felavatása, amikor már két éve odajártunk, tehát működött. Lehet, hogy még nem volt minden kész. Volt egy épület, ott lehetett öltözni meg zuhanyozni, de a tornaórák kint voltak, a szabadban. Ezért csak november elejéig lehetett ott tornázni. Meg aztán két tanévben ott volt a honvédelmi nap: futás, kúszás, gránátdobás stb. Nemrég arra jártam, hát, most nagyon lepusztult állapotban van az egész. Bent nem voltam a pályán, csak kintről láttam, a kerítésen át. Úgy hallottam, fel fogják számolni.
Márti!
Mintha nem is ugyanabba a gimibe, ráadásul ugyanarra az évfolyamra jártunk volna.
Igaz, mi többnyire elbarrikádozva éltük napjainkat a fizika-teremben.
De a május elsejei tornagyakorlatokon én is részt vettem mindig, és imádtam. Főleg, hogy harmadiktól nekünk már torna óráink sem lettek volna.
Andi, már vártam a Te hozzászólásodat! Éppen azért, mert Te is akkor jártál a Telekibe, amikor én. Kíváncsi voltam, mit szólsz, ha elolvasod az írásomat. Azért a centenáriumi ünnepségekre csak emlékszel! No, meg a több évig tartó építkezésre, és arra, hogy ott szaladgáltam folyton a kolomppal!
:-)))
Nem, Mártikám! A kolompolásodra tényleg nem emlékszem.
Építkezésre is csak haloványan.
3 napon át képtelen voltam se kommentet, se bejegyzést írni.
A gépem megmakacsolta magát.
És képzeld, az én bejegyzésem, amit kb fél órája küldtem el, még nem jelent meg.
No, most mrá megérkezett. Érdekes volt elolvasni.
Tudod, Márti, így, utólag, olvasva a te élményeidet, már sajnálom, hogy a tagozatot választottam, de akkor, azt is nagyon élveztem. Jó kis banda voltunk mi 13-an.
De azt hiszem, egyúttal nagyon sokat vesztettem is. A te élményeid mind-mind kimaradtak az én életemből.
No, és a végén nem is lettem sem fizikus, sem matematikus- szerencsémre.
Megjegyzés küldése