Érdekes és mozgalmas volt 1970.
Úgy kezdődött, hogy már hites feleségként léptem ebbe az évbe, a tanév elejétől óraadóként tanítva, de még nappalis hallgatója az egyetemnek.
Tehát ebben az évben államvizsga, és úgy mellesleg már tanítottam is, ott, ahol véglegesítettek és ahol egy nagyon jó testületbe kerültem.
Ebben az évben a tiszai árvíz miatt a testvérem a kisebbik gyerekével - aki pár hónapos volt ekkor - feljött előbb a testvérünkhöz, majd hozzánk. És kiderült, hogy anyósom - aki folyamatosan hangoztatta, őt nagyon zavarná egy kisgyerek - messze nem érzi gondnak, hogy egy pár hónapos gyerek van nap mint nap a környékén. (Együtt laktunk ugyanis.)
És pályakezdés ide, pályakezdés oda, ezen fellelkesülve cseppet sem bántam, hogy a saját gyerekünk is jelezte: itt van az ő ideje. Magzati életének nagyobb részét ebben az évben éltük meg és mondhatom, életem legszebb szakaszai közé sorolhatom az ő várását.
Ebben az évben gyakorlatilag minden olyan szépnek látszott, hogy arra szó nincs is.
Na tessék. Elkezdtem írni, hogy milyen mozgalmas is volt ez az év, s most megrekedtek a gondolatok!
De hagyom, mert ez is én vagyok. Az érzések meg tolonganak az emlékek nyomán.
2 megjegyzés:
Jól van, na. Én is az árvíz (meg egyebek) miatt kezdtem volna visszafelé zokogni, aztán mégse. :(
Szerintem ebből a pár mondatból is látszik, hogy nem unatkoztál :-).
Megjegyzés küldése